Mongol–magyar régészeti együttműködés – kolostorok és leletmentés
A mongol–magyar akadémiai együttműködés keretében a Mongol Tudományos Akadémia Történeti és Régészeti Intézetének igazgatója, Sampildovdov Chuluun felkérésére a korábban már bemutatott Khar bukh balgas-i ásatások után intézetünk munkatársa, Csiky Gergely és kollégája, Delgermaa Amina Jambajantsan 17. századi buddhista kolostorokról készített légifelvételekkel segítették a mongol kollégák munkáját. Június 13-án a Bulgan megyei Dashinchilen járás déli részén, a Hangáj-hegység sziklái között fekvő, Övgön khiid nevű kolostorromot látogatták meg, ahol légifelvételeket készítettek. Két nappal később pedig a Góbi északi részén, Dundgov’ megye Khökh burd nevű kolostorát keresték fel. Ez az épületkomplexum egy kiszáradt tó szigetén található, az épületek falazási technikája pedig a Khar bukh balgas kolostorépületeinek legjobb párhuzamát nyújtja.
A magyar delegáció tagjai számára lehetőség nyílt arra, hogy részt vegyenek egy leletmentő ásatáson is, amelyet a Mongol Természettudományi és Műszaki Egyetem (MUST) munkatársai végeznek Lkhagvasüren Erdenebold régész koordinálásával. A Galtyn Am nevű lelőhely a központi Töv megyei Zaamar járásban található, ahol a helyszínen tervezett aranybányászat egy kisebb folyóvölgy régészeti emlékeit fenyegeti. A helyszínen több csoportban kisméretű, kör alaprajzú, türk kori köves kurgánok és egy nagyméretű, áldozóhelyekkel körbevett bronzkori köves kurgán, úgynevezett ’kheregsur’ feltárása zajlott. A hasonló leletmentések rendszerint nagyobb területet érintenek, így a leletfelderítésnek és az egyes emlékek felszíni kőpakolásainak minél gyorsabb és pontosabb dokumentálása nagy jelentőséggel bír, amiben a légifelvételekből készíthető mozaikképek és térbeli modellek nagy segítséget nyújthatnak.
Bolyai-nap 2018 – elismerések és újabb ösztöndíjasok
Teljesítmény-központú, országos akadémiai ösztöndíj – röviden így jellemezhető a Magyar Tudományos Akadémia által 1996-ban alapított Bolyai János Kutatási Ösztöndíj. A tudományos pálya kiemelkedően fontos szakaszában, a PhD-fokozat megszerzését követő időben fontos anyagi támogatást idén 162-en nyerték el. Az idei Bolyai-nap 2018. június 28-án volt az MTA Székházában.
Kollégáink közül Szécsényi-Nagy Anna "A Kárpát-medence népességtörténetének genetikai kutatása" témában nyert támogatást. A Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkatársa Szeverényi Vajk "Test és társadalom a kora és középső bronzkori Kárpát-medencében" címmel folytathatja kutatásait a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával a következő három évben.
Két kollégánk Langó Péter és Patay-Horváth András eddig végzett munkájuk elismeréseként Bolyai Emléklapot vehetett át.
Szívből gratulálunk Kollégáink elismeréséhez és jó munkát kívánunk a következő években is!
Archeozoológia – nemzetközi konferencia Sheffieldben
Gál Erika tudományos főmunkatárs 2018. június 8-11. között részt vett a Sheffield-i Egyetem régészeti tanszékén szervezett „9th International Council for Archaeozoology Bird Working Group Conference” nemzetközi konferencián.
Kollégánk a magyarországi középkori lelőhelyen talált apró madarak régészeti leleteiről és összefüggéseiről tartott poszter-előadást. A találkozó programjában a tudományos előadásokat szakmai kirándulás követte a The Peak District régészeti és természetvédelmi területre.
Végleges őrzési helyén a Seuso-kincs
A késői római császárkor egyik legjelentősebb kincslelete, a Seuso-kincs, a tavalyi parlamenti bemutatóját és féléves vidéki vándorkiállítását követően 2018. június 27-től ismét látható Budapesten, a kincs végleges őrzési helyén, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A 14 nagyméretű ezüstedényt eddig 6 helyszínen 140 308 látogató tekinthette meg.
A Seuso-kincs ma ismert 14 ezüstedénye és az elrejtésükre használt rézüst a római császárkor késői szakaszából fennmaradt, lakoma- és tisztálkodó készleteket tartalmazó kincsleletek között a legértékesebbnek számít.
A kincs összetett régészeti-történeti-természettudományos vizsgálatát az MTA által létrehívott Seuso-Bizottság végzi, melynek elnöke Intézetünk professzor emeritusa, Török László akadémikus, a késő ókor művészetének nemzetközileg elismert kutatója. A számos kitűnő hazai és külföldi szakembert és intézményt magában foglaló Bizottság 2014 óta végzi munkáját.
Az elmúlt hetekben megkezdődött a kincs újonnan hazatért darabjainak természettudományos vizsgálata. Ennek munkálataiba Mende Balázs Gusztáv tudományos főmunkatárs is bekapcsolódott a Régészeti Intézet roncsolásmentes tárgydiagnosztikai eszközparkjának részét képező endoszkópos műszerekkel. A kutatás célja a tárgyak készítéstechnikájának, a későbbi javításoknak, összességében a tárgyak élettörténetének rekonstruálása.
A vándorkiállítás 2018. június 26-án a Magyar Nemzeti Múzeumban megnyíló tárlatának újdonsága, hogy az ezüstedények mellett az a rézüst is látható lesz, amelyben a kincsleletet egykor elrejtették. Az ezüstedények pedig már összeillesztve, eredeti szépségükben várják a látogatókat. Néhány hónap múlva a Seuso-kincs a múzeum József nádor-terméből átkerül állandó kiállításának termeibe, ahol a korszak más, pannoniai lelőhelyű luxustárgyai és a kőszárhegyi ezüstállvány kíséretében lehet újra megcsodálni őket.
Megjelent az Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 2018. évi első kötete
Megjelent az Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 2018. évi első kötete. A folyóiratban nyolc tanulmány és hat recenzió olvasható. Intézetünk műhelyeiben folyó kutatásokról két tanulmányban is tájékozódhatunk.
A Lendület Mobilitás Kutatócsoport legújabb tanulmánya egy Nagycenken feltárt bronzkori (Gáta–Wieselburg-kultúra) temető feldolgozását mutatja be. A Gömöri János, Melis Eszter és Kiss Viktória által készített dolgozat a temetkezési rítusok, tárgyak, fémtárgyak történetét vizsgálva keresi választ a korszak társadalmi összefüggéseire az északnyugat-magyarországi régióban.
A középkori Kárpát-medence környezettörténetét vizsgáló, Benkő Elek által vezetett NKFIH kutatócsoport legújabb eredményeit foglalja össze tanulmányában Jakab Gusztáv, Silye Lóránd, Sümegi Pál, Törőcsik Tünde, Tóth Attila, Sümegi Balázs Pál és Benkő Elek a széki (Erdély) sóbányászat és tógazdálkodás középkori és újkori története kapcsán. A kutatások során földtani és őslénytani módszerekkel sikerült bebizonyítani, hogy a sóbányászat és a tógazdálkodás már az államalapítással egy időben (11. század) megindult a település határában.