Osztályvezető:
Munkatársak:
Bálint Csanád, Benkő Elek, Berta Adrián, Bollók Ádám, Csikiné Kolláth Ágnes, Csiky Gergely, Gabler Dénes, Horváth Friderika, Kolláth Ágnes, Kovács Bianka Gina, Kovács Gyöngyi, Kovács László, Langó Péter, Masek Zsófia, Patay-Horváth András, Szőke Béla Miklós, Takács Miklós, Vida Tivadar, Zatykó Csilla
A klasszikus görög régészetet – korábbi kutatási előzményekre építve – a Peloponnészosz és a klasszikus görög templomépítészet vizsgálata képviseli.
A római provinciális régészetben a késő római belső erődök (Fenékpuszta és Ságvár) kutatása került előtérbe. Fenékpuszta esetében a lipcsei Leibniz Institute für Geschichte und Kultur des östlichen Europa (GWZO)-val együttműködésben a lelőhely késő antik és népvándorlás kori kerámiaanyagának értékelése folyik. A ságvári erőd kutatását egy NKFI program támogatja: a korábbi ásatások feldolgozásának lezárása 2023-ra várható. Az erődök és a települések kutatása a dél-dunántúli késő antik temetők rítusának elemzésésével egészül ki, melynek fókusza a provinciális lakosság és a barbár oikumené viszonyára irányul.
Az Intézet munkatársai a CsFK, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum mellett részt vesznek a Seuso-kincs modern elemzését célul kitűző kutatási program megvalósításában. Az Intézet munkatársa által vezetett művészettörténeti kutatás a Római Birodalom egészének összefüggéseiben vizsgálja a kincs ezüstedényeit. Szerepet vállal a Magyar Nemzeti Múzeumban 2020-ban megrendezésre kerülő nagy nemzetközi, késő antik ezüstkincseket bemutató kiállítás katalógusának, és a többkötetes Seuso-monográfia művészettörténeti fejezeteinek elkészítésében.
Az utóbbi években az Intézet ókori kutatásaiban nagyobb szerepet kapott a késő antik Mediterraneum vizsgálata, a késő ókori civilizációnak a barbár népekre gyakorolt hatásának megértése érdekében. Ez a kutatási irány hangsúlyosan folytatódik a jövőben is, középpontban a Fekete-tenger körüli kereskedelem feltérképezésével, a keresztény közösségek észak-balkáni és Kárpát-medencei jelenlétének vizsgálatával, illetve az egész Mediterraneumra kiterjedően a keresztény temetkezési szokások kutatásával. Az utóbbiról a következő években monográfia készül, és egy Humboldt-pályázat is benyújtásra kerül.
Átmenetileg szünetelő, hagyományos témáink közül újraindítjuk a római kori Barbaricum kutatását, különös tekintettel a szarmata és hun kori, valamint a korai germán leletanyag elemzésére. A Magyar Nemzeti Múzeummal együttműködve zajlik a múzeumi Barbaricumi Gyűjtemény katalógusának előkészítése, folytatódik az alföldi szarmata temetőtípusok roncsolásmentes kutatása, a Kárpát-medencei hun kori sírkerámiák vizsgálata, az MNM-mel együttműködésben a hun kori öntött fémüstök kutatása eurázsiai kitekintésben, valamint a tiszapüspöki gepida kori temető feldolgozása. E kutatásokat egy Bolyai-ösztöndíj és egy NKFI-pályázat támogatja.
A népvándorlás kor népességtörténete szempontjából döntő jelentőségű az Európai Kutatási Tanács (ERC), az “HistoGenes: Integrating genetic, archaeological and historical perspectives on Eastern Central Europe, 400–900 AD” című 10 millió eurós támogatással frissen megnyert projektje (Synergy Grant), amelyben az ELTE kedvezményezett partnereként részt vesznek az Intézet régészei, illetve az Archeogenetikai Laboratórium munkatársai. A hat éves program Kelet-Közép-Európa késő antik és kora 5 középkori népességének integratív paleogenetikai, régészeti, antropológiai és történeti vizsgálatára koncentrál. Az Archeogenetikai Laboratóriumban folyik a genetikai minták előkészítése, részleges vizsgálata és elemzése. Az osztály tagjainak feladata lesz több fontos germán és avar temető (Budakalász, Szólád) multidiszciplináris feldolgozása.
Az Intézet folytatja szerepvállalását a népvándorlás kor leletanyagának szisztematikus, korpusz-szerű kiadásában (Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae és Monumenta Avarorum Archaeologica, együttműködésben a Magyar Nemzeti Múzeummal). Az avar kor különböző leletcsoportjainak és problémáinak kutatása az osztály munkájának szerves részét képezi. A freiburgi egyetemmel együttműködésben két doktori disszertáció publikálása várható a Kárpát-medence 6–8. századi mediterrán kapcsolatairól, illetve a kora- és közép avar kori övgarnitúrákról. Bolyai Kutatási Ösztöndíj keretében zajlik az avar–bizánci háborúk régészeti emlékeit összegző és értelmező kutatás. Újabb eredmények várhatók a kengyel európai megjelenéséről és elterjedéséről eurázsiai kitekintésben, és több avar kori temető fegyverleleteinek feldolgozása folyamatban van.
A zalavári Karoling kori központ kutatásában a lassan lezáruló feltárásokat szisztematikus feldolgozó munka követi, ami által a lelőhely (és a Karoling kori Dunántúl) jól beilleszthető lesz a 9. századi Európa történeti kontextusába. Ennek részeként 2020 folyamán magyar monográfia jelent meg a Karoling kori Pannónia történetéről, amelynek német nyelvű megjelentétetése is folyamatban van. Az Árpád-ház program keretében német nyelvű monográfia jelenik meg a zalavár-rezesi lelőhelyről, és 2022-re befejeződik a zalavár-várszigeti Hadrianus- és Máriatemplom körüli temetők feldolgozása.
Az osztály tevékenységének másik súlypontja a honfoglalás és az államalapítás korától a kora újkorig, a 17–18. század fordulójáig terjedő időszak régészeti kutatása, kiegészítve az írott és kartográfiai forrásokkal, továbbá az egyre nagyobb jelentőségű természettudományi vizsgálatokkal (kormeghatározás, életmód és táplálkozás, környezettörténet). Fontos tudományos cél marad a magyar honfoglalás korától a kora Árpád-korig terjedő időszak temetőit bemutató korpusz-kötetek összeállítása és kiadása, az Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke együttműködésében (“Magyarország honfoglalás kori és kora Árpád-kori sírleletei”). A munka NKFI-támogatással zajlik 2020-ig, kiegészítő publikációs támogatással az Árpád-ház Program részéről. Előkészületben van több kötet (Alsó-Maros-völgy, Somogy megye, Hajdú-Bihar megye II.), ezek kiadásának finanszírozása még megoldandó feladat.
A késő középkori és kora újkori kutatások regionális, tágabb Kárpát-medencei, illetve európai kitekintésben, különböző kutatási témák köré formálódva valósulnak meg. A dunántúli kutatások egyik része a Pilist vizsgálja. A Pilis-hegység középkori királyi udvarházainak, és a rájuk épült, királyi alapítású kolostorok régészeti maradványainak feldolgozása az Árpád-ház Program keretében zajlik 2022-ig. A pilisi ciszterci monostort közlő monográfiát követi a dömösi prépostság, a pililisszentléleki és a kesztölcklastrompusztai pálos kolostor emlékeinek monografikus feldolgozása, ezzel együtt a Medium Regni történeti-régészeti értékelése.
A Dél-Dunántúlon, főként a Dráva menti Barcs és Berzence térségében folytatott középkori és oszmán kori vár-, település- és tájrégészeti, környezettörténeti komplex kutatások kiegészítése után elkészül az eredményeket összegző második angol nyelvű, a régészeti eredményeket összefoglaló kötet (2021-ig).
A dunántúli középkori és kora újkori várak kutatása intézeti munkatárs vezetésével a következő években Dombóvár-Gólyavár feltárására, valamint az említett vár és a Nemzeti Várprogramban szereplő csókakői vár emlékanyagának feldolgozására összpontosít, az eredmények közzététele a szóban forgó periódusban beadandó pályázatok sikerétől is függ.
A középkori Székelyföld kutatása az Intézetben hosszú projekt-előzményekre tekint vissza, nagyobb, összefoglaló munkák után 2020-ban megjelenik a székely írás (“rovásírás”) 6 középkori és kora újkori emlékeinek korpusza, és elkészül – a BTK Történettudományi Intézettel együttműködve – a Székelyföld történetét bemutató angol nyelvű kötet (2021).
A középkori Kárpát-medence környezetrégészeti kutatásának új eredményeiről 2020-ban tanulmánykötet készül (termőföld és legelők, erdő, víz, nyersanyagok hasznosítása, gabonatermesztés, házi- és vadászott állatok, klíma-kérdések). A régészeti adatok kulcsfontosságúak a történeti vízszint-ingadozások és vízszabályozások vizsgálatában (régészeti korú gátak, árkok, kutak), valamint az archaikus technológiák rekonstrukciójában.
A tájrégészeti kutatásoknak a következő évekre tervezett szűkebb helyszíne a Közép-Tisza-vidék és a Körösök vidéke, ennek megvalósítása a pályázati lehetőségektől is függ. A kutatócsoport továbbra is feladatának tekinti a Kárpát-medence középkori és kora újkori régészetét szisztematikusan áttekintő, kézikönyvként és oktatási anyagként is használható tanulmánykötetek szerkesztését.
Az osztály tagjai – együttműködve más intézeti osztályokkal – lehetőségeiket meghaladva folytatják a Magyarország Régészeti Topográfiája nevű program forráshiány miatt lelassult, illetve leállt munkálatait. Jelenleg, és az előttünk álló években topográfiai munkálatok három területet érintenek:
1) Csongrád megyét, ahol együttműködve a SzTE-el, az érintett múzeumokkal és kormányhivatallal folyik Hódmezővásárhely északi határának toporáfiai felmérése
2) az Árpád-ház Program keretében zajlanak a Székesfehérvár és környéke középkori emlékeit felölelő topográfiai kötet munkálatai (2021-ig)
3) a Pest megye őskori és középkori várait feldolgozó munkákat támogató NKFI-projekt lezárult, a kiegészítő munkák és a kötet szerkesztése jelenleg már pályázati forrás nélkül készül, lezárása 2021-ig várható, őskoros kollégák együttműködésével.
E munkák jelentős, a nagyberuházások előtt jól hasznosítható innovációs elemeket tartalmaznak, mindenekelőtt a roncsolásmentes régészeti felmérések terén (drónos felmérések, új geofizikai és térinformatikai módszerek).
