Osztályvezető:
Munkatársak:
Bánffy Eszter, Bondár Mária, P. Fischl Klára, Fülöp Kristóf György, Jakucs János, Jerem Erzsébet, Kiss Viktória, Kulcsár Gabriella, Marton Tibor, Melis Eszter, Oross Krisztián, Osztás Anett, Szabó Nóra, Szelepcsényi Zoltán
Az Ősrégészeti osztály a Kárpát-medence központi térségében közel hét évezred történetét vizsgálja a középső kőkortól a vaskorig, széleskörű hazai és nemzetközi együttműködések keretében. Az osztály munkája során kiemelten fontosnak tartja a módszertani fejlesztést, különösen (1) az abszolút kronológiai, archeometriai és bioarcheológiai vizsgálatok, (2) a mikroregionális kutatások, valamint (3) a nagymennyiségű régi és új leletanyag feldolgozása esetében.
Az osztály középső kőkorral és újkőkorral foglalkozó kutatásainak fókuszában a Dél-Dunántúl komplex vizsgálata áll. A régió sorsdöntő fontosságú közvetítő szerepet játszott a Balkán és Közép-Európa között, európai szinten is megkerülhetetlen a korszak kutatásában. A településrégészeti kutatások felölelik a térség legnagyobb, nagy felületű ásatásokkal kutatott településeinek (Alsónyék-Bátaszék, Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő, Tolna-Mözs, Szederkény-Kukorica-dűlő) feldolgozását, ezek a munkák több pályázati cikluson átívelnek. A kutatási irányba illeszkedik több megvédett és elkészült doktori disszertáció tematikája, monografikus közlésük az elkövetkező évek fontos feladata. Különleges figyelmet érdemel az újkőkori Alsónyék-Bátaszék lelőhely-komplexum. Az ott előkerült, mintegy 2500 újkőkori temetkezés szolgáltatja a legfontosabb forrásanyagot a temetkezéssel és halottkultusszal kapcsolatos kutatásokhoz.
Az anyagi kultúra vizsgálata a klasszikus, bevett módszerek mellett, új technológiai megközelítések előtérbe helyezésével egy NKFI-pályázat keretében történik 2020–2023 között. Folytatódik egy szilárd alapokon nyugvó, regionális abszolút kronológia kialakítása. Folytatódnak a bioarcheológiai (archeogenetika, táplálkozásbiológia, mobilitás) kutatások is. A korai élelemtermelő közösségek életét bemutató sikeres pécsi kiállítást egy jelentős nemzetközi kiállítás követi (Frankfurt).
A rézkoron belül a kutatások a korszak kései időszakára koncentrálnak. A késő rézkori társadalom temetkezései régészeti és bioarcheológiai vizsgálatának alapját egy NKFI-program (2018–2022) jelenti, amely a budakalászi és pilismaróti nagy rézkori temetők komplex feldolgozását célozza, beleértve az antropológiai, patológiai, mikrobiológiai, archeogenetikai és izotópkémiai elemzéseket is. A projekt lezárásaként elkészül a kutatási eredményeket összegző monográfia kézirata, amelyet 2022-ben egy Budapesten rendezendő nemzetközi konferencián mutatnak be a résztvevők.
A késő rézkor végén/kora bronzkor elején, a Kr. e. 4/3. évezred fordulóján kelet felől az Alföldre érkező, kurgánok alá temetkező ún. gödörsíros közösségek kutatása arra mutatott rá, hogy a mai modern Európa genetikai formálódásának fontos szegmensét jelentette ez a népességmozgás. 2019–2023 között az Intézet kutatói partnerként vesznek részt egy ERC Advanced Grant programban (Yamnaya Impact), a vizsgálatok a keleteurópai sztyeppére és a mai Bulgária, Románia és Magyarország területére terjednek ki. A munka nemcsak a biorégészeti és régészeti kutatások miatt fontos, hanem kulturális örökségvédelmi és természetvédelmi (ld. kunhalmok/kurgánok védelme) szempontból is. A kutatók a populációgenetikai és régészeti eredményeiket egy Nature-cikkben szándékoznak közzétenni 2021-ben.
A bronzkor kutatása 2015 óta részben a Lendület Mobilitás Kutatócsoport keretei között valósult meg, amely 2020 június végén zárult. Jelenleg nem ismert, hogyan folytatódik a program és ez alapvetően meghatározza a 2020–2023 közötti időszak tervezését, zárókötet és a többi tervezett publikáció előkészítésével és ERC Advanced Grant pályázat benyújtásával.
A bronzkor Kr. e. 2. évezredbeli populációjának vizsgálatára közel száz humán minta archeogenetikai elemzése van folyamatban, publikálásuk 2022-re várható.
A fémtárgyak (réz, bronz, arany) archeometallurgiai vizsgálata kiemelten fontos a korszak összeurópai kapcsolatrendszerének megismerésében. Az egyedülálló módon több mint száz magyarországi bronzkori réz/bronz és arany tárgyon végzett elemösszetétel és metallurgiai vizsgálatsorozat kiértékelése a 2020–2023-as időszak feladata.
A korszak településhálózatának kutatása több esetben (Benta-völgy, Kakucs térsége, Sopron vidéke, Füzesabony és Jászdózsa körzete) monografikus munkák összeállításával folytatódik.
A késő bronzkor és vaskor kutatásában új irány a korszakban megjelenő nagyméretű tömegsírok és a temetkezések vizsgálata. Az eddigi eredményeket egy elkészült PhD dolgozat tartalmazza, publikálása a következő évek feladata. A 2018-ban megkezdett széles együttműködésen alapuló késő bronzkor/kora vaskor időszakát érintő genetikai program első eredményei 2022-ben várhatóak.
