László Török (1941–2020)
It is with deep sorrow that we announce the passing of László Török, the eminent classical scholar, archaeologist, Nubiologist, professor emeritus of the Institute of Archaeology, Research Centre for the Humanities, ordinary member of the Hungarian Academy of Sciences, foreign member of the Norwegian Academy of Science and Letters, honorary doctor of the University of Bergen, and head of the Seuso Research Project and the Seuso Committee, on September 17, 2020, at the age of 80.
László Török joined the Archaeological Research Group of the Hungarian Academy of Sciences in 1964, and he remained an active member of this scholarly community, first reorganized as an independent academic institute, then merged into the Research Centre for the Humanities, throughout his entire life. At an early stage in his career, his research interest turned from his initial topic, the ornamental vocabulary of early Árpádian-period stone sculpture, towards late antique Egyptian art, which continued to engage and fascinate him throughout his entire academic career.
From the turn of the 1960s and the 1970s onward, he assumed the duty of assessing a major portion of the archaeological evidence excavated and documented by the research team of the Archaeological Research Group as part of the UNESCO initiative to salvage a series of archaeological sites before the construction of the Aswan Dam. This work opened a window of opportunity for him to immerse himself in Nubian studies and play a prominent role in the emergence of a previously barely existing discipline, to which a considerable part of his vast scholarly oeuvre is dedicated. His name and person are inextricably bound to ground-breaking research initiatives such as the four-volume chrestomathy of ancient sources on Nubian history with critical editions, English translations, and commentaries on the edited texts, the assessment and publication of the finds brought to light in Meroe City, one of the royal centres of the Meroitic Kingdom, and the systematic evaluation of the written and archaeological record on late antique Nubia. In his research papers and monographs, the cultural traits of a previously barely known region took shape in increasingly richer detail.
The development of Nubian Studies into his main research profile had never distanced him from the first research topic that attracted him to Egypt, and which gave him the initial impetus of penetrating ever deeper into the fascinating thousands-year-long cultural heritage of the Nile Valley. László Török regularly published papers and monographs on the region’s late antique art for more than half a century. As a well-deserved crowning of his life-long commitment to reinterpreting and reclaiming late antique Egyptian art, misleadingly labelled as “Coptic” for long decades, for late antique Mediterranean art, in 2005 he organised an acclaimed exhibition for the Hungarian public entitled “After the Pharaohs: Treasures of Coptic Art from Egyptian Collections”, held in the Museum of Fine Arts, Budapest. To complement the exhibition, he prepared an exhibition catalogue with an analytical evaluation of the displayed items, which became the springboard for his “Transfigurations of Hellenism”, a modern synthesis of Egyptian art between the third and the seventh centuries emerged. As if bridging his research areas of Nubian and Coptic studies, he also immersed himself in the research on the archaeology and art of the Hellenistic period in the Nile Valley.
Based at the Institute of Archaeology throughout his research activity spanning more than half a century, he maintained intimate scholarly and personal ties with his colleagues at the Department of Classical Antiquities of the Museum of Fine Arts and the Department of Egyptology of the Eötvös Loránd University. At the latter’s invitation, he lectured for decades at the University and he also regularly gave lecture series as a guest professor at the University of Bergen in the late 1980s and the 1990s. In recognition of his excellent scholarship, he was honoured with several prizes and awards both in Hungary and abroad.
An important segment of his scholarly life, less visible and obvious to those knowing him merely from his writings, but so much more apparent to his friends and colleagues, was his untiring effort to familiarise his Hungarian colleagues with the ever-renewing currents of western scholarship both in terms of methods and actual research results. Not for one moment did he lose his keen interest in the latest advances in his scholarly fields, keeping abreast of new developments with a sharp and critical eye. He will be remembered for his brilliant mind and, no less, for his generous nature in offering sound advice and help to younger colleagues.
May he truly rest in peace!
Török László (1941–2020)
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Török László, Intézetünk kutatóprofesszor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes és a Norvég Tudományos Akadémia külső tagja, Széchenyi-díjas ókortörténész, régész, núbiológus, a Seuso Kutatási Projekt és a Seuso Munkabizottság vezetője 2020. szeptember 17-én, életének 80. évében elhunyt.
Török László 1964-ben csatlakozott az MTA Régészeti Kutató Csoportjához, melynek előbb Intézetté, majd Kutatóközponttá történő átszervezését követően élete végéig aktív munkatársa maradt. Érdeklődése doktori értekezésének témája, a kora Árpád-kori kőfaragványok díszítőrendszere felől hamar a késő ókori Egyiptom művészete felé fordult, melyhez későbbi tudományos pályafutása alatt mindvégig újra és újra visszatért.
Hamarosan bekapcsolódott a Régészeti Kutató Csoport munkatársai által az UNESCO programjának keretében az Asszuáni-gát építése előtt feltárt emlékanyag feldolgozásába. E munka kapcsán mélyült el az akkor születőben lévő új tudományág, a núbiológia művelésében, melyből életművének jelentős része kinőtt. Olyan nagyszabású és meghatározó jelentőségű tudományos vállalkozások kötődnek elválaszthatatlanul a nevéhez, mint a Núbiáról szóló ókori írott forrásokat kritikai kiadásban, bő tudományos kommentárokkal közzétevő négykötetes forrásgyűjtemény, a Meroitikus Királyság egyik fővárosában, Meroé városában folyó ásatások tudományos feldolgozása és kiadása, vagy éppen Núbia késő ókori történeti és régészeti emlékeinek átfogó értékelése. Az évtizedek során a keze alól kikerülő írásokban egyre finomabb körvonalakkal rajzolódtak ki egy korábban alig ismert térség kulturális kontúrjai.
Mindeközben sohasem távolodott el attól a tudományterülettől, amely Egyiptomba vonzotta, hogy azután egyre mélyebbre és mélyebbre ásson a térség lenyűgöző kultúrájának sok évezredes múltjában. Több mint fél évszázadon keresztül rendszeresen tett közzé tanulmányokat és monográfiákat a késő ókori Nílus-völgy művészeti emlékeiről. Kutatásai megkoronázásaként 2005-ben nagysikerű kiállítást rendezett a magyar közönség számára a Szépművészeti Múzeumban „A fáraók után: a kopt művészet kincsei Egyiptomból” címmel. Ehhez elkészítette a bemutatott emlékek elemző katalógusát, amelyből kinőve megírta a késő ókori Egyiptom művészeti emlékeit összefoglalóan tárgyaló modern szintézisét. Núbiológiai és koptológiai munkássága között mintegy hidat építve részletesen foglalkozott a Nílus-völgy hellenisztikus kori régészeti és művészeti emlékeivel.
Tudományos kutatómunkájának több mint fél évszázadon át az MTA Régészeti Intézet adott otthont; emellett mindvégig szoros munka- és baráti kapcsolatokat ápolt a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének kutatóival és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyiptológia Tanszéke munkatársaival. Meghívásukra évtizedeken keresztül tanított az egyetemen, valamint hosszú éveken keresztül oktatott vendégprofesszorként a Bergeni Egyetemen. Munkásságát számos díjjal és elismeréssel méltatták itthon és külföldön.
Életművének a publikációkban kevésbé látható, de kollégái és barátai által annál jobban ismert része volt az a fáradhatatlan munka, amelyet kiemelkedő tekintélyű és nagy nemzetközi elismertségű tudósként abba fektetett, hogy a magyarországi szakemberek felé folyamatosan közvetítse a nyugati tudományosság legújabb módszereit és eredményeit. Élénk szellemének érdeklődése a legfrissebb tudományos eredmények iránt mindvégig megmaradt, éles szemmel és soha nem szűnő kritikai érzékkel követte tudományterületének alakulását, mindig segítő kezet nyújtva fiatalabb pályatársainak.
Nyugodjék békében!
Bolyai János Kutatási Ösztöndíj 2020
Több mint százhatvan fiatal kutató folytathatja tudományos munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának támogatásával.
Az MTA által 1996-ban alapított Bolyai-ösztöndíj a tudományos pálya kiemelkedően fontos szakaszában, a PhD-fokozat megszerzését követő időben fontos anyagi támogatás, mely segíti és ösztönzi a már jelentősebb eredményeket elért fiatalokat magyarországi kutatásaik folytatásában, valamint MTA-doktori értekezésük megírásában és a tudományos cím megszerzésében.
Idén Osztás Anett tudományos munkatársunk által elnyert „Építészet és társadalom a Kr. e. 5. évezred első felében a Kárpát-medence nyugati felén„ című pályázat kiindulópontját a 2006 és 2009 között Alsónyék határában végzett feltárások késő neolitikus időszakának (ún. lengyeli kultúra) építészeti maradványai jelentik. Az itt feltárt 122 nagyméretű, földfelszínre épített oszlopszerkezetes lakóház egyedülálló forrásanyagot jelent, nemcsak az anyagi kultúra megismeréséhez, hanem a társadalmi folyamatok megértéséhez is. A lengyeli kultúra felgyűjthető, Kárpát-medencei építészeti forrásanyagának közlése és többszempontú vizsgálata hiánypótló vállalkozás az európai újkőkor kutatásában. Az ösztöndíjas a három éves program keretében a házakat egyrészt a technológia oldaláról tanulmányozza: leíró és matematikai módszerek segítségével elemzi az építőanyagokat, a feltárt szerkezeti elemeket és az alaprajzokat. Másrészt vizsgálja a házak településen belüli elhelyezkedését, tájolását, egymáshoz való viszonyukat, a hozzájuk kapcsolható egyéb térbeli struktúrákat. Ezek segítségével képet alkothatunk arról, hogy a késő újkőkori közösségek hogyan határozták meg a helyüket a környezetükben, hogyan formálták át azt, valamint hogy hogyan alakították ki az épített tér elemeiből azt a társadalmi-kulturális-szimbolikus teret, mely mindennapjaik keretrendszerét jelentette. A feltárt házak alaprajzai továbbá izgalmas távlatokat nyitnak a különféle rekonstrukciós lehetőségek irányába.
Az Európai Régészek Szövetsége 26. és első virtuális konferenciája – A szervezet új elnökévé választották Bánffy Esztert
A világjárvány miatt kialakult különleges helyzetben a többezres tagságú European Association of Archaeologists (EAA) idei, eredetileg Budapestre tervezett konferenciáját a Szövetség virtuális térben valósította meg 2020. augusztus 24–30. között.
A 2020. évi konferencia megszervezését eredetileg az ELTE, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Várkapitányság Nonprofit Zrt. vállalta, széleskörű hazai szakmai együttműködéssel, mely azonban a járványhelyzet miatt elmaradt és a tervek szerint 2022-ben rendezik meg.
A virtuális konferencia az eredetihez képest némileg egyszerűsödött tudományos programjában így is több mint 150 szekcióban 1800 online előadás és poszter kapott helyet, amelyet több mint 2000 résztvevő kísért nyomon az online felületeken. A szervezők munkája által egy szokatlan, ám rendkívül érdekes, számos kitűnő előadást, szekciót tartalmazó igazán hasznos konferencián vehettünk részt. Számos magyarországi intézmény munkatársai 
között Intézetünk kutatói is több előadásban, poszteren mutatták be eredményeiket. A konferencia egyik kiemelt (keynote) előadását Szécsényi-Nagy Anna (BTK Régészeti Intézet) tartotta „Prehistory of the Carpathian Basin from the perspective of archaeogenetics” címmel.
Az Archaeogenetikai Laboratórium, a Lendület Mobilitás Kutatócsoport és a témacsoportok munkatársai az előadások mellett szekciók szervezésében is részt vettek. Sokan a virtuális térben nem tudták vállalni az eredetileg tervezett szekciók megtartását, így azokat 2022-ben szervezik majd meg Budapesten. Az előadások között az őskortól egészen a középkorig, kora újkorig, a bioarcheológiai, archeometriai, környezetrégészeti, tájtörténeti kutatások széles tárházát érintették kollégáink előadásai.
A konferencia során választották meg a Szövetség új elnökét és tisztségviselőit. A Szövetség eddigi vezetője, Felipe Criado-Boado mandátuma lejárt és a szavazatok nagy többsége alapján Bánffy Esztert, a DAI RGK igazgatóasszonyát választotta meg a tagság az EAA következő, egyben első magyar női elnökévé. Szívből gratulálunk a megválasztáshoz és sok erőt kívánunk a feladathoz.
Köszönettel tartozunk az EAA Szervezőbizottságának is, köztük kiemelten a Scientific Committe vezetőjének, Anders Alexandrának és a bizottság tagjainak, hogy ebben a rendkívüli helyzetben is megvalósulhatott az európai régészettudomány egyik legfontosabb rendezvénye.
Új vezetők az MTA Doktori Tanácsa élén
Benkő Elek régészt, az MTA levelező tagját választotta az MTA új összetételű Doktori Tanácsa a testület elnökévé. A társelnöki posztot Kamarás Katalin vegyész, az MTA rendes tagja tölti be a következő három évben, a titkári feladatokat pedig Nyitray László biológus, az MTA doktora látja el.
Az új Doktori Tanácsot a Magyar Tudományos Akadémia 193. közgyűlése választotta meg. A 22 tagú testület alakuló ülésén döntött arról, hogy a 2017 májusa óta hivatalban lévő, idén leköszönt elnök, Kovács L. Gábor utódja Benkő Elek régész, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének igazgatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára legyen. Az Entz Géza-, Ipolyi Arnold- és Kuzsinszky Bálint-díjas Benkő Elek szakterülete a középkori Kárpát-medence régészete és környezettörténete.
A Doktori Tanács társelnöke Kamarás Katalin vegyész, az MTA rendes tagja, a Wigner Fizikai Kutatóközpont, Szilárdtestfizikai és Optikai Intézetének kutatóprofesszora, címzetes egyetemi tanár lett.
A Doktori Tanács titkári teendőit Nyitray László biológus, az MTA doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet Biokémiai Tanszékének egyetemi tanára látja majd el.
A Doktori Tanács feladata a Magyar Tudományos Akadémia doktora (MTA doktora) cím megszerzésére vonatkozó eljárás szakmai, ügyrendi és tudományetikai felügyelete, az eljárás egyes szakaszaiban esedékes döntések meghozatala és a cím odaítélése a megszerzésének feltételeit teljesítő személyeknek. Az újjáalakult Tanács fő feladata az MTA doktora cím tekintélyének és színvonalának őrzése, az MTA küldetéséhez igazodva az MTA doktora cím iránti érdeklődés fenntartása, valamint a cím elismertségének növelése nemcsak a tudós közösségben, hanem a társadalom szélesebb köreiben is. A pandémia erősödése idején különösen nagy kihívás a DT üléseinek és a védéseknek a folyamatos, szakszerű és biztonságos megszervezése, szükség esetén elektronikus eszközökkel.
Forrás/Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás