Újjászülető bronzkori kézművesség – a CRAFTER projekt újabb állomása
Egy évvel ezelőtt, 2018. júliusában indult útjára a Kreatív Európa Program keretében megvalósuló CRAFTER (Crafting Europe in the Bronze Age and Today) projekt. A program célja, hogy modern kézművesek segítségével élessze újjá a bronzkori Európa kiemelkedő régészeti kultúráinak kerámiaművességét és az azokból nyert inspirációkkal támogassa a modernkori kézművesség megújulását.
A CRAFTER öt európai ország nyolc intézményének együttműködésével zajlik: a Barcelonai Autonóm Egyetem és Mula város önkormányzata (Spanyolország), az EXARC (Hollandia), a Hallei Őstörténeti Múzeum (Németország), a Paraćini Városi Múzeum (Szerbia) és a debreceni Déri Múzeum valamint a budapesti MTA BTK Régészeti Intézet részvételével.
A közös munka során a programban résztvevő spanyol, német, magyar és szerb keramikus mesterek újraalkotják a bronzkori Európa kiemelkedő régészeti kultúráinak (El Argar, Délkelet-Spanyolország; Únětice/Aunjetitz, Közép-Európa; Füzesabony, Kelet-Magyarország; Vatin/Vattina, Dél-Szerbia) legszebb kerámia edényeit, melyekből 2019 őszén a négy ország mindegyikében egyszerre nyílik majd kiállítás. Magyarországon a debreceni Déri Múzeum ad majd otthont a kiállításnak. A másolatok készítésének folyamatát egy-egy hangulatos dokumentumfilm mutatja majd be, mely mélyebb bepillantást enged majd az őskori kerámiaművesség technikai fogásaiba.
.jpg)
.jpg)
Az elmúlt hónapok folyamán elkészült „In their hands” című film, melynek előzetesét most nagy örömmel adjuk közre. A film magyarországi vonatkozású részeinek elkészítésben a Déri Múzeum és az MTA BTK Régészeti Intézet munkatársai vettek részt, Gucsi László keramikus-restaurátor munkáját Balogh Csaba operatőr-rendező rögzítette. A film végleges formáját a spanyolországi La Bastida Régészeti Lelőhely Baráti Köre (ASBA) munkatársainak vezetésével nyerte el.
Bolyai-nap 2019 – elismerések és újabb ösztöndíjasok
A fiatal kutatókat érintő legnagyobb presztízsű ösztöndíj, mely segít a legkiválóbbaknak, hogy elinduljanak pályájukon, és végül a nemzetközi versenyben is megállják a helyüket – ezt kínálja a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, melyet 1996-ban alapított a Magyar Tudományos Akadémia. A PhD-fokozat megszerzését követő időben fontos anyagi támogatást jelentő ösztöndíjat idén 151-en nyerték el. Az MTA Székház Dísztermében megtartott Bolyai-napon elismerésben részesültek azok a korábbi ösztöndíjas kutatók is, akik a legeredményesebb munkát végezték a támogatás időszakában.
Idén Masek Zsófia kolléganőnk nyert támogatást és a a következő három évben a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával folytathatja kutatásait a "Hun kori sírkerámia a Kárpát-medencében" témakörben.
Szívből gratulálunk Kollégánk elismeréséhez és jó munkát kívánunk a következő években is!
Vendégkutató csatlakozik a Lendület Mobilitás Kutatócsoporthoz
Claudio Cavazzuti, az Olasz Kulturális Minisztérium antropológus munkatársa az MTA vendégkutatói pályázata segítségével 2019. októberétől bekapcsolódhat az MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkájába.
A közös kutatási programot az EX-Space. Exploring Social Permeability in Ancient Communities of Europe című Marie Skłodowska-Curie pályázat alapozta meg, melynek során Cavazzuti az észak-olaszországi közösségek mobilitását és a közép-európai bronzkori kultúrákkal való kapcsolatokat vizsgálta a Durhami Egyetemen zajló kétéves projekt (2016-2018) során, az MTA BTK Régészeti Intézetével és az Osztrák Tudományos Akadémia OREA intézetével együttműködésben.
A vendégkutatói pályázat során a bronzkori Vatya-kultúra hamvasztásos (elsősorban női) temetkezéseinek stabilizotópos vizsgálatát tervezzük. Hasonló vizsgálatok eddig csak az ún. korhasztásos sírokból előkerült emberi maradványokat (csontvázakat) érintették. A korszakban jelentős számú, hamvasztásos temetkezésekből ismert égett csontmaradvány vizsgálatára eddig nem volt mód hazánkban. Így a közös munka új módszerekkel és eredményekkel egészíti ki az MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkáját és a hazai bronzkor kutatását. A projekt eredményei hozzájárulnak a közép-európai bronzkori közösségek kapcsolatainak, házasodási szokásainak és vándorlásainak jobb megismeréséhez.
Környezettörténeti kutatások az erdélyi Magyarbagó határában
Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének munkatársai 2019. május 11-én kutatóúton jártak Erdélyben. A kutatóút célja a középkori Magyarország egyik legrégebbi, dokumentált magyar településének és környezetének jobb megismerése volt.
Korábban az Intézet kutatói „A Kárpát-medence középkori környezettörténete” című pályázat (OTKA K-112318) kereteiben egy 8000 éves lápot vizsgáltak a Nagyenyed közelében lévő Magyarbagó falu határában (Feneketlen-tó). Jakab Gusztáv paleobotanikus és Sümegi Pál geológus őskörnyezeti vizsgálatai alapján a lápról kiderült, hogy a medret a középkorban víztározóként hasznosították és a mainál sokkal erőteljesebb tájhasználat folyt a környékén. A környezettörténeti vizsgálatok alapján feltételezni lehetett, hogy akár lakott terület is lehetett a láp közelében, ami nem azonos a mai faluval. Történeti szempontból egy rendkívül izgalmas helyszínről van szó, ugyanis a környéken több olyan település is található (például Magyarlapád vagy Asszonynépe), amelyek már egy 1177-ben összeállított, részletes határjárásban is szerepelnek.
Magyarbagó középkori története Szent István király idejéig nyúlik vissza, amikor a szomszédos Magyarlapád falu – amely ekkor Magyarbagó területét is magában foglalta – királynéi birtok volt, amelyet Gizella királyné 1023-1038 között a bakonybéli apátságnak adományozott, így Erdély egyik legkorábbi, oklevélben is említett települése. Az egykori királynéi birtoklást igazolja a szomszédos Asszonynépe falu magyar neve is, amelynek jelentése ‘királyné népe’. Magyarbagó települési képe a 16-17. században jelentősen megváltozott, miután a falu a ma ismert helyére költözött. Mindeddig azonban nem ismertük a középkori falu pontos helyét. 2019. május 11-én Benkő Elek régész vezetésével az elpusztult, Árpád-kori falu helyét sikerült megtalálni. A munkában, kiváló helyismerete okán, Frink József kolozsvári botanikus volt a Régészeti Intézet kutatóinak segítségére.
Feltételezni lehetett, hogy a falu korábban a Bagó-puszta nevű helyen terült el, hiszen ez az elnevezés valójában elpusztult falut jelent. Ez a kiterjedt völgyrendszert magába foglaló terület a mai falutól mintegy 4 kilométerre fekszik. Egy hozzávetőlegesen 1 hektáros területen nagy mennyiségben kerültek elő egy szántóföldről Árpád-kori és késő-középkori leletek, ami egyértelműen kijelölte az elpusztult település helyét, a fúrásaink által már korábban vizsgált magyarbagói Feneketlen-tó alatt. Azonosítottunk egy mélyen a talajba vágódott régi szekérutat is, amely a mai Magyarbagótól Feneketlen-tó érintésével Bagó-puszta felé haladt.
A felfedezés jelentőségét az adja, hogy az erdélyi Fehér megye területén a kivételesen korai, 11–12. századi okleveles adatokat és az Árpád-kori településhálózat kiépülését konkrét régészeti leletekkel is sikerült alátámasztani és összefüggésbe hozni a fúrásminták feldolgozásából adódó környezettörténeti következtetésekkel.