EURÓPA A RÓMAI BIRODALOM BUKÁSA UTÁN – 2019-BEN IS MAGYAR KUTATÓK A LEGRANGOSABB EURÓPAI PÁLYÁZAT NYERTESEI KÖZÖTT
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete (MTA Kiváló Kutatóhely) kutatói is kulcsszerepet kapnak abban a 6 évesre tervezett nemzetközi programban, amely osztrák, német, amerikai és magyar kutatók együttműködésével valósul meg. Az Európai Kutatási Tanács (ERC) legrangosabb pályázatán (Synergy Grant) 10 millió eurós támogatást nyert, „Integrating genetic, archaeological and historical perspectives on Eastern Central Europe, 400-900 AD (HistoGenes)” című projekt célja Kelet-Közép-Európa népességtörténetének mélyebb megismerése a Római Birodalom bukása után, a nagy népvándorlások és a kora középkori politikai és kulturális változások időszakában. A kutatásokba Magyarországon a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói is bekapcsolódnak.
Jelentős siker a magyar régészet, archeogenetika, antropológia és történettudomány számára, hogy nemzetközi együttműködés keretében, mintegy 10 millió euró ráfordításával, 6 éven keresztül tartó ambiciózus program indulhat Kelet-Közép-Európa késő antik és kora középkori népességének integratív paleogenetikai, régészeti, antropológiai és történeti vizsgálatára (HistoGenes 856453).
A nemzetközi kutatócsoport témavezetői és elsődleges partnerei:
Walter Pohl (cPI), Institut für Mittelalterforschung, Österreichische Akademie der Wissenschaften, Wien;
Patrick J. Geary (PI), Institute for Advanced Study, Princeton, USA;
Johannes Krause (PI), Max-Planck-Institut für Menschheitsgeschichte, Jena;
Vida Tivadar (PI) Régészettudományi Intézet, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.
A győztes projekt olyan kategóriában született, amely még az EU-ban legrangosabbnak számító alapkutatási pályázatok között is kiemelkedő: ez az úgynevezett ERC-szinergiapályázat (ERC Synergy Grant). A 2012-ben és 2013-ban még kísérleti jelleggel meghirdetett pályázatot négy év és hosszas előkészítés után 2017-ben írta ki ismét az Európai Kutatási Tanács. A szinergiapályázatok különböző tudományterületek együttműködését segítik, hogy az így keletkező kutatási eredmények új kutatási területeket alapozzanak meg. 2018-ban ugyanilyen pályázatot nyert Lovász László, az MTA elnöke, Barabási Albert-László (CEU) és a cseh Jaroslav Nešetřil (prágai Károly Egyetem) a hálózatkutatás területén.
A pályázatban az ELTE kedvezményezett partnereként részt vesz az Eötvös Loránd Kutatóhálózat keretében működő Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének Archeogenetikai Laboratóriuma (MTA Kiváló Kutatóhely) és annak munkatársai: Szécsényi-Nagy Anna laborvezető, archeogenetikus és Mende Balázs Gusztáv antropológus, témacsoport-vezető. A laboratóriumban folyik a genetikai minták előkészítése, illetve a magyarországi minták vizsgálata és elemzése.
Szintén kedvezményezett partner a Curt-Engelhorn-Zentrum Archäometrie GmbH, Mannheim munkatársa, Corina Knipper, aki a mobilitásra és táplálkozásra vonatkozó izotópvizsgálatokat irányítja.
Napjainkra a történeti genetikai kutatások a népvándorlás és a kora középkori időszakra vonatkozóan is aktuálissá váltak. Az utóbbi években látványos előrelépés történt az ősi DNS tanulmányozása terén, amely most egy multidiszciplináris munkafolyamatban makro- és mikromegközelítésben is lehetővé teszi a közösségek és csoportok közti kapcsolatok és különbségek feltárását. Különösen érdekes ez az a kora középkorban (i. u. 4-9. század), amikor a felbomló Nyugat Római Birodalom területeire beköltöző különböző barbár csoportok (gótok, vandálok, frankok, langobardok stb.) megalapítják saját önálló királyságaikat, mely egyszerre jelenti a régi politkai és kulturális formációk felbomlását és átalakulását, valamint újak létrejöttét.
A tervezett kutatás nemcsak léptékében egyedi, de kérdésfeltevésében is újszerű. Az eddig lezajlott, elsősorban az őskort érintő paleogenetikai kutatások hosszú távú, egész populációkat érintő folyamatokra (csoportok keveredésére és migrációjára) koncentráltak. A projekt magját adó nemzetközi kutatócsoport először próbálkozott teljes temetők paleogenetikai (és ezt kiegészítve Sr-, C-, N- és O-izotópos) vizsgálatával, ami a régészet hatókörén mind ez idáig kívül eső kérdések megválaszolását tette lehetővé (az erről szóló közlemény a Nature-ben jelent meg. A kiindulási pont az egyén biológiai állapotának (DNS, egészség, életkor, étrend) és társadalmi helyzetének megismerése. A következő szinten az egyének alkotta helyi közösségek szerveződése (pl. rokonság, család, lakóközösség) és ezek régészetileg vizsgálható kulturális és társadalmi reprezentációja határozható meg. A kutatásokat térben kiterjesztve a közösségek kapcsolatairól vonhatók le következtetések, míg az időbeli perspektíva a hosszú távú multidiszciplináris népességtörténeti elemzést is lehetővé teszi a történeti források bevonásával. Fontos kiemelni, hogy a korszakból már rendelkezésünkre állnak írott források, melyek a régészet és a genetika által felvetett kérdések (közösségek szerveződése, társadalmi hierarchia, etnikumok, életmód, háború, erőszak, munkakörülmények stb.) mindegyikére reflektálnak, így az eredmények ezekkel való összevethetősége és összevetése különösen érdekes problémát jelent.
A szinergia a molekuláris biológiai (DNS), izotópkémiai, régészeti, bioinformatikai, fizikai antropológiai és történeti kutatási eredmények együttes értékelésében valósul meg, de további tudományterületek – kulturális antropológia, néprajz, szociológia, pszichológia, hálózatkutatás stb. – eszköztárából is merít a projekt.
A projekt keretében mintegy 6000 temetkezés és belőlük származó emberi minta (magyarországi, németországi, ausztriai, csehországi, szlovákiai, romániai, szerbiai, horvátországi és szlovéniai lelőhelyekről) paleogenetikai vizsgálatára nyílik lehetőség. A projekt céljai a hatalmas vizsgálati területen csak a helyi régészekből, antropológusokból, genetikusokból és történészekből álló, kiterjedt kutatóhálózat segítségével valósíthatóak meg. A régészeti elemzést az ELTE kutatócsoportja koordinálja. A projekt lehetőséget ad PhD-hallgatók alkalmazására, valamint egyetemi hallgatók bevonására a munkafolyamatba.
Az ELTE kutatócsoportjának tagjai: Rácz Zsófia, Koncz István, Samu Levente, Gulyás Bence régészek, Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás antropológusok. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet kutatócsoportjának tagjai: Bollók Ádám, Csiky Gergely, Szőke Béla Miklós régészek, Csáky Veronika, Gerber Dániel genetikusok. A Magyar Nemzeti Múzeum kutatócsoportjának tagjai: Szenthe Gergely, Hajnal Zsuzsanna. A Szegedi Tudományegyetem kutatócsoportjának tagjai: Molnár Erika, Pálfi György, Marcsik Antónia. A Magyar Természettudományi Múzeum kutatócsoportjának tagjai: Bernert Zsolt, Pap Ildikó.
A külföldi kutatócsoportokat vezető szakemberek: Tina Milavec (Ljublajnai Egyetem), Vujadin M. Ivanišević, Nataša Miladinović-Radmilović (Régészeti Intézet, Belgrád), Matej Ruttkay (Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Nyitra), Lumír Polaček (Cseh Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Brno), Gál Szilárd (Marosvásárhelyi Múzeum) és Daniel Winger (Universität Rostock).
A projekt magyar tudományos tanácsadói: Bálint Csanád, Benkő Elek, Borhy László akadémikusok.
Vida Tivadar (This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.)
Koncz István (koncz.istvan@ btk.elte.hu)
Szécsényi-Nagy Anna (This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.)
Mende Balázs Gusztáv (This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.)
„CRAFTER – Európai kézművesség a bronzkorban és ma” című kiállítás Debrecenben
A CRAFTER projekt utolsó állomásához érkezett. 2019. október 15-én kedden 16 órakor nyílik Debrecenben és egészen december 31-ig látogatható lesz a „CRAFTER – Európai kézművesség a bronzkorban és ma” című kiállítás.
A Kreatív Európa Program támogatásával a programban résztvevő spanyol, német, magyar és szerb keramikus mesterek újraalkották a bronzkori Európa kiemelkedő régészeti kultúráinak (El Argar, Délkelet-Spanyolország; Únětice/Aunjetitz, Közép-Európa; Füzesabony, Kelet-Magyarország; Vatin/Vattina, Dél-Szerbia) legszebb kerámia edényeit. Magyarországon a debreceni Déri Múzeum ad otthont a kiállításnak. A másolatok készítésének folyamatát egy-egy hangulatos dokumentumfilm mutatja majd be, mely mélyebb bepillantást enged majd az őskori kerámiaművesség technikai fogásaiba. A film megtekinthető a kiállításon és DVD-n megvásárolható lesz a helyszínen.
Az „In their hands” című film magyarországi vonatkozású részeinek elkészítésben a Déri Múzeum és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet munkatársai vettek részt, Gucsi László keramikus-restaurátor munkáját Balogh Csaba operatőr-rendező rögzítette. A film végleges formáját a spanyolországi La Bastida Régészeti Lelőhely Baráti Köre (ASBA) munkatársainak vezetésével nyerte el.
Minden érdeklődőt szeretettel várnak a Szervezők a megnyitón és a kiállításon egyaránt.
Új nevünk: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet
2019. szeptember 1-jétől a hatályos jogszabályok értelmében intézetünk neve: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet.
Ruralia XIII – középkori régészeti konferencia Skóciában (Stirling)
A Ruralia régészeti egyesület (The International Association for the Archaeology of Medieval Villages and the Rural Milieu) kétévente rendezi meg a középkori falu és vidék régészeti kutatásának európai kitekintésű konferenciáit. Idén Stirling (Skócia, Egyesült Királyság) városa adott otthont, a Ruralia XIII: “Seasonal Settlement in the Medieval and Early Modern Countryside címmel tartott rendezvénynek.
A 2019. szeptember 9. és 15. között zajló eseményen 19 ország képviselői adtak körképet a pásztorkodással, ipari tevékenységgel, nomadizáló életmóddal vagy a különböző rituális hagyományokkal összefüggésbe hozható ideiglenes, szezonálisan lakott települések régészeti és történeti kutatásainak legfrissebb eredményeiről, aktuális kérdéseiről. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet két munkatársa, Takács Miklós és Zatykó Csilla vettek részt a rendezvényen.
Zatykó Csilla az OTKA/NKFI program keretében végzett Dráva-menti településrégészeti és környezettörténeti vizsgálatok egy résztémáját, a középkori sertésmakkoltatás kutatásának lehetséges útjait tekintette át. A bemutatott poszter a humán- és természettudományok (archaeozoológia, palaeobotanika, történettudomány és néprajz) eredményeinek egymás mellé állításával a sertésmakkoltatás jelenségének összetettségét, így kutatásának szükségszerű komplexitását, interdiszciplináris jellegét hangsúlyozta.
A konferencia részeként a Ruralia egyesület megtartotta éves közgyűlését, ahol a vezető testület Takács Miklós leköszöntével Zatykó Csillát választotta meg a szervezet titkárává.
Szenzációs eredményekkel zárult az idei év ásatása Zalavár-Várszigeten
Szőke Béla Miklós (MTA BTK Régészeti Intézet) és Ritoók Ágnes (Magyar Nemzeti Múzeum) idén is folytatta Zalavár-Vársziget régészeti kutatását, melynek célja a 850. január 24-én felszentelt Mária-templom körül létesített, és az 1950-es évek első felében nagyrészt feltárt temető még megmaradt sírjainak feltárása, és a templom esetleges maradványainak megtalálása volt. A Mária templomot a korábbi évszázadok során sajnos teljes egészében elpusztították, de helyét és méretét a temető sírjai nagyjából biztosan meghatározzák.
Az ásatás utolsó hetében a templom szentélyétől 8–10 méterre egy erős tölgyfakoporsóba temetett, kiemelkedően magas rangú személy sírja került elő. A fiatal férfi jobb karja mellett egy bronz markolatgombbal és keresztvassal felszerelt, 95 cm hosszú, kétélű vaskard feküdt, amely a Karoling birodalom egyik fegyvergyártó műhelyében készült (a formai jegyek alapján az ún. Petersen K típusú kardról lehet szó). Az elhunyt bokáinál egy díszes vas sarkantyúgarnitúra maradványaira, míg a mellkas bal oldali bordái között a kiváló hadvezér, de egyházi ügyekben könyörtelen V. Konstantinos Kopronimos (751–775) szirakúzai verdében készült arany solidusára bukkantak. A sír közelében egy másik férfisírban egy szintén magas társadalmi rangot jelző, csatos felerősítésű sarkantyúgarnitúra került elő.
A Mária templom Alsó-Pannónia grófja, Mosaburg alapítója, Priwina (840 k.–861) magántemploma volt, ezért a feltárt sírok bizonyosan a gróf szűkebb családjának tagjait rejthették magukban. A leletek restaurálása után a részletes régészeti értékelés, és a csontvázmaradványok természettudományos (antropológiai, archeogenetikai) vizsgálata, radiokarbon (14C) keltezése a sírokban fekvők pontosabb meghatározását eredményezheti, a forrásokból ismert személyekhez kötést segítheti. A leletek jelentőségét növeli, hogy sajátos összetétele miatt a kora középkori horvát régészeti emlékanyag ún. Biskupija–Crkvina-horizontjának (8. század utolsó harmada, 9. század eleje) keltezését alapjaiban ingatja meg.
Az ásatás előzményeiről itt a feltárt sírokról itt olvashat további részleteket.