A Karoling-kor Pannóniában – Megjelent Szőke Béla Miklós új kötete
A napokban jelent meg a Martin Opitz Kiadó gondozásában Szőke Béla Miklós „A Karoling-kor Pannóniában” című új kötete.
Ahogy a kötet ismertetőjében olvashatjuk:
„A kötet részletesen tárgyalja a Kárpát-medence eddig nem, vagy alig ismert korszakának, a Karoling Birodalom keleti terjeszkedésének – az Avar Kaganátus megszűnése és a Magyar Fejedelemség megszületése közötti mintegy száz évnek – a történetét.
A Karoling Birodalom új keleti tartománya, Pannonia magában foglalta a Dunántúl nagy részét, ahol a 9. század közepétől kisebb grófságok létesültek. Közülük legjobban az alsó-pannóniai grófság ismert, amelynek központját, Mosaburgot (Mocsárvárat) a 840-es évek elejétől Priwina és fia Chezil (Kocel) Zalavár-Várszigeten építette ki. A salzburgi püspökség térítési körzetébe tartozó Alsó-Pannóniában 840 és 870 között mintegy 30 templom épült fel, amelyek közül öt ma már régészetileg is azonosított. A 860–870-es évek fordulóján rövid ideig Mosaburgban tevékenykedett Konstantin (Kyrill) és testvére, a Pannónia érsekévé emelt Metód, majd a 880-as évek végén itt állt Arnolf keleti frank király egyik udvarháza. Mosaburgot 896-ban a király Braslav hercegre bízta, aki azt erős sánccal vette körül.
A több mint 70 éve folyó régészeti kutatásnak köszönhetően mára megbízható képet alkothatunk a mosaburgi grófság településtörténetéről, építészeti, művészeti emlékeiről, társadalmi hierarchiájáról, etnikai összetételéről, kulturális kapcsolatrendszeréről is.”
A kötet tartalomjegyzéke ITT található.
A monográfia egy új sorozat, a „Mosaburg / Zalavár” első köteteként jelenik meg, ami a következő években reményeink szerint idegen nyelvű (angol és német) kiadványsorozattá bővül. A sorozat további kötetei a Zalavár-Várszigeten és vonzáskörzetében immár több mint 70 éve folyó régészeti kutatások során az avar kortól a Karoling- és Árpád-koron át a török kor végéig tartó időszakból feltárt több ezer sír és települési objektum, ékszer és használati tárgy, több százezer edénytöredék, állatcsont, szerves és szervetlen maradvány hagyományos, antikvárius szemléletű leírását és természettudományos elemzésekkel kiegészült, komplex feldolgozását tartalmazzák majd.
A feltárások idén is folytatódnak Zalaváron Ritoók Ágnes (MNM) és kollégánk, Szőke Béla Miklós professzor vezetésével. A 2019. év fontos leleteiről a „Közkincs” című rádióműsor 2020. július 22-i adásában hallhattunk újabb részleteket. Az idei szezon híreivel a 2020. augusztus 20-ig folyó ásatásokat követően jelentkezünk.
Bioarcheológia, archeogenetika, archeogenomika – Mende Balázs a legújabb kutatási eredményekről, irányokról
„Nem várható olyan pillanat, amikor hirtelen megoldjuk a magyar őstörténet problémáit – mondja a Mandinernek Mende Balázs Gusztáv paleoantropológus. Szerinte bizonyos kérdések tisztázására a genetikai vizsgálat az egyetlen bevethető módszer, az őstörténet-puzzle legsűrűbb részét pedig csak most kezdik el kirakni. Szóba kerül az Árpád-ház és a honfoglaló magyarok eredete, valamint a hunok is.”
Az Archaeogenetikai Laboratórium vezetője, Mende Balázs kollégánk a Mandinernek adott interjúban a fenti témák mellett beszélt a jelenlegi legfontosabb kutatási programokról, a labor munkájáról, valamint a régészek, antropológusok, archeogenetikusok közötti folyamatos párbeszéd fontosságáról.
"Nagyon sűrű mostanában a laborunk szakmai programja, ami egyfelől nagyon jó érzés, hogy sok év után végre összeállnak a dolgok, Szécsényi-Nagy Anna kolléganőmmel, a laboratórium szakmai vezetőjével ugyanakkor egyre több megkeresésre kell nemet mondanunk, vagy halasztást kérnünk. Az Árpád-népe projekt keretében zajlanak a 9-11. századi népességek genetikai jellemzését célzó vizsgálatok, éppen visegrádi temetkezésekből tervezünk mintavételeket, illetve nemrég kaptuk meg elemzésre a zalavári temetők teljes genom eredményeit.
A harvardi Medical School szakembereivel együttműködésben folynak az oroszországi minták teljes genom elemzései, Szeifert Bea kolléganőm PhD-disszertációja keretében több őstörténeti relevanciájú oroszországi szérián dolgozik, Gerber Dániel bioinformatikus kollégánk pedig erősen küzd, hogy pl. velem, földi halandóval is megértesse, ami számára egyértelmű.
A napokban adtuk le publikálásra az Urál keleti felén található híres Ujelgi temető genetikai elemzését is tartalmazó cikkünket, amit első szerzőként Csáky Veronika jegyez. Személy szerint nagy érdeklődéssel várom a székelyföldi középkori temetők vizsgálatát, ami Anna OTKA-projektje keretében zajlik. Ez sajnos a COVID miatt késedelmet szenved, de a székelyföldi falvak jelenlegi népességének vizsgálata már szépen előrehaladt. A kutatócsoportunk kapacitásait egyre inkább az ERC-SYN projekt általunk vállalt feladatainak teljesítése köti le, ennek jelenlegi laborfeladatait fiatal PhD-ösztöndíjas kollégánk, Gyuris Balázs látja el.
Vaskori és bronzkori népességek vizsgálatában is érdekeltek vagyunk, amelyek elsődlegesen nem képezik a magyar őstörténet kutatás első vonalát, azonban úgy véljük, hogy a Kárpát-medence jóval a honfoglalás előtti genetikai viszonyainak ismerete is releváns része az őstörténeti kutatásoknak. Eljöhet az az idő, amikor a Kárpát-medence archaikus népességeinek genetikai adatbázisa elér egy kritikus szintet és nagyon sok mindent tisztábban fogunk látni."
További részletek a mandiner.hu portálon olvashatóak.
Tudományos újdonságokról az InfoRádió Szigma című műsorában
Az InfoRádió Szigma című tudományos ismeretterjesztő magazinműsora révén a hallgatók első kézből ismerhetik meg Magyarország és a világ legfrissebb kutatási eredményeit, felfedezéseit, amelyek megértésében kutatók, szakértők segítenek.
A keddenként 19.00 órakor kezdődő rádióműsor 2020. július 7-i adásában Kiss Viktória a Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkájáról beszélt a kutatócsoport ötéves záróbeszámolója kapcsán.
Új eredmények a régészeti állattani kutatások területéről
Az állati eredetű nyersanyagok közül az ún. kemény szövetekből – csont, agancs és agyar – készült tárgyaknak a legnagyobb a fennmaradási esélye a régészeti leletanyagokban. A csontmegmunkálás eredményeképpen létrejött eszközök és díszek valamennyi régészeti korszakban előfordulnak, ám tekintettel a fém őskor végi fokozatos térhódítására, nagyobb változatosságban és mennyiségben inkább a korábbi korszakokra jellemzőek. Intézetünkben Gál Erika archeozoológus kollégánk a közelmúltban több leletanyagot is vizsgált, melynek eredményeit tanulmánykötetben és megjelenés alatt álló tanulmányokban összegezte.
A jelenleg vizsgált csonteszközök a Mateusz Jaeger (Poznań), Johannes Müller (Kiel) és Kulcsár Gabriella kollégánk által vezetett Kakucs Archaeological Expedition (KEX) nemzetközi kutatási projekthez kapcsolódnak. A Kr. e. 2. évezredben a Kárpát-medence központi területén élt Vatya-kultúra emlékeit őrző Kakucs-Turján bronzkori lelőhelyen ez idáig 164 db csont-, agancs- és agyartárgy került napvilágra. Az előzetes eredmények (100 db eszköz vizsgálata) szerint az anyag több mint egynegyedét a mezei nyúl és kutya kéz- és lábközépcsontokból és ujjpercekből készült csüngők (függők) alkották (1. kép). Ez a valószínűleg ruhadíszként használt típus a szintén a Vatya-kultúrához tartozó Százhalombatta-Földvár leletanyagában is kiemelkedő gyakoriságú, így joggal feltételezhető, hogy a Vatya közösségek számára identitásértékű díszítőelem volt.
A feldolgozás második szakaszában egy, a leginkább mozsártörőre emlékeztető csonteszköz a legérdekesebb darab. Ennek a típusnak a kakucsi két töredéknél jobb megtartású képviselője az M7-es autópálya építését megelőző nagyfelületű leletmentéseken Kiss Viktória kollégánk által feltárt, kora bronzkori Kisapostag-kultúrához sorolt Ordacsehi-Bugaszeg lelőhelyen került elő (2. kép). A mindhárom esetben juh vagy kecske sípcsontból készült tárgy – a kopás-, repedés- és törésnyomokból következtetve – intenzív csavaró és dörzsölő mozgásnak volt kitéve. Mivel egy ritka és kis munkafelületű eszközről van szó, feltételezésünk szerint csak alkalmanként és puhább növényi anyagok (pl. gyógynövény) szétmorzsolására használták.
A Lendület Mobilitás Kutatócsoport kiváló minősítéssel zárta a 2015-2020 közötti kutatási időszakot
A Lendület Mobilitás Kutatócsoport 2015. július 1-jén kezdte meg munkáját Kiss Viktória vezetésével a Régészeti Intézetben és az idei évben zárta az ötödik kutatási évét. A Kutatócsoport munkáját összegző záróbeszámolót az anonim bírálók, a szakbizottság és a Tudományértékelési Elnöki Bizottság kiváló színvonalúnak minősítette.
A bronzkor első ezer évének (Kr. e. 2500–1500 között) történetét vizsgáló projekt öt éve alatt több mint 100 könyv, könyvfejezet, tanulmány és konferencia kiadványban megjelent összefoglaló került közlésre, további 15 tanulmány vár megjelenésre, előkészületben van egy angol nyelvű tanulmánykötet és több monografikus feldolgozás, valamint egy magyar nyelvű ismeretterjesztő kötet kézirata. Emellett 100 szakmai és ismeretterjesztő előadást tartottak a kutatócsoport tagjai. Munkájukról folyamatosan tájékozódhatunk a projekt honlapján és Facebook oldalán. A járványhelyzet miatt a kutatócsoport eredményeit bemutató 2020 májusra tervezett konferencia elmaradt, de reméljük a folytatásban lesz még erre lehetőség.
A kutatások során több tudományterület (a hagyományos régészeti elemzés mellett a genetika, patológia, abszolút kormeghatározás, izotóp-geokémia és geofizika) folyamatosan finomodó módszereinek a régészetbe történő integrálásával vizsgálták a nagy piramisok építői és a mükénéi aknasírokba temetett görög hősök mai Magyarország területén élt kortársainak emlékeit.
Egyik legfontosabb kérdésük a korabeli társadalom mobilitása és rétegzettsége, és a cserekereskedelmi kapcsolatok feltérképezése volt. Multidiszciplináris elemzéseik során számos, korábban a magyarországi bronzkorkutatásban nem alkalmazott régészeti és természettudományos módszert vezettek be. Eredményeik az eddiginél pontosabb képet rajzolnak a bronzkor társadalmáról: egyénekről és közösségekről egyaránt.
A Kutatócsoport vezetőjének és tagjainak ezúton is szívből gratulálunk és kívánjuk, hogy a kutatásokat a következő években is együtt folytathassák a Lendület kutatói program keretén belül.