Fiatal Kutatói munkakör – álláspályázat 2020
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója pályázatokat hirdet fiatal kutatói munkakörök betöltésére.
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet felhívása ITT található.
A pályázatok beérkezésének határideje: 2020. december 7.
Kutatási téma:
Régészeti településtörténet és térinformatika
A BTK Régészeti Intézetében több projekt keretében is végeznek régészeti korszakokon átnyúló településtörténeti és -hálózati elemzéseket, részben korpuszkötetek összeállítása, részben konkrét régészeti topográfiai feladatok, környezettörténeti és mikroregionális kutatások kapcsán. Mindez a helyszíni roncsolásmentes lelőhely-diagnosztikai felméréseket, az adatok térinformatikai kezelését, elemzését is igényli. E munkát segítené elő a modern kutatási formákat (térinformatikát, geofizikai módszereket stb.) legalább alapszinten ismerő, a településtörténeti feldolgozás irányában elkötelezett fiatal kutató. Előny a régészeti végzettség mesterszakon, a régészeti topográfiai típusú kutatásokat segítő terepgyakorlat, elvárás a haladó szintű számítógépes, valamint a térinformatikai ismeretek. A fiatal kutató feladata lesz, hogy önállóan és csapatmunkában részt vegyen a mérési feladatok tervezésében-megvalósításában; a korábbi térinformatikai mérési adatok kielemzésében; segítse az intézet térinformatikai és a roncsolásmentes lelőhely-kutatásokkal összefüggő műszerpark összeállítását és fejlesztését. Munkaköri leírása szerint elvárás a PhD-képzésbe való bekapcsolódás.
A Volga és Dél-Urál vidékéről származó kora középkori minták archeogenetikai elemzése — tanulmány a Nature Scientific Reports-ban
A Nature kiadói csoport Scientific Reports folyóiratában most megjelent tanulmány (SREP – 10.1038/s41598-020-75910-z) az ELKH BTK Régészeti Intézet archeogenetikai kutatócsoportja által végzett, a korai magyarok népességtörténeti kutatását célzó projekt első eredményeit, magyar-orosz tudományos együttműködés keretén belül vizsgált DNS minták anyai és apai vonalainak elemzését mutatja be. Csáky Veronika és Szécsényi-Nagy Anna vezetésével végzett genetikai vizsgálatok a Türk Attila (PPKE RI Magyar Őstörténeti és Honfoglalás kori Régészeti Tanszék, ELKH BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport) által vezetett kelet-európai magyar őstörténeti régészeti kutatások oroszországi etapja során gyűjtött minták analízisére terjedtek ki. A cikk régészeti fejezeteinek elkészítésében oroszországi régész kollégák is részt vettek.
Az összetett kutatás szakfolyóiratban első, genetikai fókuszú közleményében a honfoglaló magyar régészeti leletanyaggal mindeddig a legszorosabb párhuzamokat mutató transz-uráli temető (Ujelgi, késő kusnarenkovói kultúra, 9–11. század), valamint az Urál nyugati előterében található négy híres temető (Brodi, Szuhoj Log, Bartim, Bajanovo nyevolinói, illetve déli lomovátovói kultúra) embertani mintáinak genetikai vizsgálatára került sor. A minták a magyarok etnogenezise szempontjából fontosnak tartott Volga–Dél-Urál térségből származnak, olyan lelőhelyekről, amelyeket a régészek az ott feltárt leletanyag alapján eddig közvetlenül vagy közvetetten, de kapcsolatba hoztak a magyarok elődeinek etnogenezisével és vándorlásával.
Az Archaeogenetikai Laboratórium munkatársai összesen 36 Urál-vidéki 6–11. századi és 9 Kárpát-medencei honfoglalás kori embertani minta genetikai analízisét végezték el elsősorban uniparentális (anyai – mitokondriális DNS, apai – Y-kromoszomális) markerekre fektetve a hangsúlyt. Ezen felül öt, az Ujelgi temetőből származó minta teljes genomi elemzésére is sor került.
A vizsgált minták anyai vonalai mind filogenetikai mind filogeográfiai szempontból kevert népességre utalnak. Az egyik legfontosabb eredmény, hogy a honfoglalóknál talált keleti elemek egy része jelen volt a vizsgált régióból vett csoportokban. Ezzel az eredménnyel a korai magyarok egy jelentős részének belső-ázsiai eredete új megvilágításba kerül. Mindezek mellett az apai vonalak sokkal homogénebb képet mutatnak, nagy részük a Volga–Dél-Urál régióra, azaz a vizsgált lelőhely környezetére jellemző speciális N1a (N-Tat) típusba tartozik. Ez egyben jellegzetessége a honfoglaló férfiak egy részének is.
Az Ujelgiből származó minták és a honfoglalók között több közvetett vagy közvetlen egyéni filogenetikai kapcsolatot találtak Csáky Veronika, Gerber Dániel és munkatársaik. Ezek összességében egyértelmű populációs rokonságról, ugyanakkor összetett népességtörténeti eseményekről árulkodnak. Az Ujelgi temető három időrendi fázisa között alapvető népesség kontinuitást jeleznek a genetikai eredmények. Ez régészetileg eddig nem volt kimutatható, többek között a temető nagyfokú bolygatottsága és a kurgánokba való többszörös betemetkezések miatt. Teljes genom szinten a populáció jól illeszkedik a mai transz-uráli genetikai környezetbe, legszorosabb kapcsolatot a szibériai tatárokkal és a mansikkal mutat.
Az Urál nyugati előterében vizsgált temetők, lelőhelyenként csupán néhány mintából álló adatai alapján a cisz-uráli populáció néhány esetben filogenetikai kapcsolatot mutat a Kárpát-medencei honfoglalókkal, és populáció szinten is közel álltak a honfoglalás kori népességhez, ugyanakkor egyértelmű populációs rokonságot nem lehetett kimutatni. A hasonlóság oka főképp az egykori, magyar és a környező népek cisz-uráli szállásterületeinek közelsége lehet.
Összegzésképp elmondható, hogy a Volga–Dél-Urál régió valóban fontos szerepet töltött be a magyarok etnogenezisében, amelyet immár az archeogenetikai kutatások is megerősítenek. A biológiai kapcsolatok kimutatásával megerősítést nyert az is, hogy a honfoglalóhoz hasonló kelet-európai régészeti leletanyag megismerése és vizsgálata releváns a korai magyar történelem kutatásában.
Ezek nyomán a további kutatásokban a magyarok feltételezett vándorlási útvonalához köthető újabb temetők archeogenetikai elemzésének bevonásával, illetőleg a nagy felbontású teljes genomok analízisével az itt kimutatott kapcsolatok tovább pontosíthatóak és részletesebben feltárhatóak lesznek a jövőben.
A projekt folytatásaként a kutatócsoport munkatársai a következő időszakban a korai magyar történelem szempontjából más fontos, régészetileg jelentős Urál vidéki temető (Bolsije Tyigani, Tankejevka, Karanajevo), illetve az etelközi hagyatékként feltételezett szubbotsi-típusú lelőhelyek (Ukrajna, Moldávia) genetikai eredményeit fogják közölni.
Az „Early medieval genetic data from Ural region evaluated in the light of archaeological evidence of ancient Hungarians” című tanulmány az alábbi oldalon érhető el.
www.nature.com/articles/s41598-020-75910-z
További információ: Csáky Veronika This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it., Szécsényi-Nagy Anna This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it., Türk Attila This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
Megjelent a „Confinia et horizontes” sorozat első kötete
A „Confinia et horizontes” című kiadvány a Német Régészeti Intézet frankfurti Römisch-Germanische Kommission (DAI RGK) új sorozata, melynek célja a legújabb őskori (újkőkori és bronzkori) kutatások eredményeinek bemutatása. Az új sorozat megnevezése latin és görög kifejezések ötvözésével hívja fel a figyelmet a határok és határrégiók átjárhatóságára, a kapcsolatok, a tudás, az ismeretek átadása, valamint a csere és kereskedelem által új távlatokat nyitó és teremtő jellegére. Az egyes kötetek a DAI RGK és nemzetközi partnerintézményei tudományos együttműködéseiben megvalósuló interdiszciplináris kutatásokat mutatják be a jövőben.
A sorozat első kötete, Bánffy Eszter, a DAI RGK igazgatója, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet tudományos tanácsadója szerkesztésében, az elmúlt évtizedekben végzett Duna-menti újkőkori kutatásaink új eredményeivel ismertetik meg az Olvasót. A „The Environmental History of the Prehistoric Sárköz Region in Southern Hungary”című kötet négy tanulmányában, a Duna-menti Sárköz régió átfogó régészeti, környezettörténeti, hidrológiai, archeobotanikai elemzéseit ismerhetjük meg Alsónyék, Tolna-Mözs, valamint Fajsz-Kovácshalom, Fajsz-Garadomb őskori lelőhelyek és környezetük vizsgálata által. A kutatásokban munkatársaink közül Marton Tibor, Oross Krisztián, Osztás Anett, Serlegi Gábor és Sümegi Pál vettek részt. Emellett Serlegi Gábor, egy szintén a kötetben található dolgozatában, bepillantást nyerhetünk a Balaton déli partjának vízszintváltozásokkal kísért régészeti történetébe.
A kötet tartalma:
Lectori salutem! Eszter Bánffy
The Danubian Sárköz: A geographic, prehistoric, and historic region in the southern Hungarian section of the Danube Valley. An introduction. Eszter Bánffy
Windows onto the landscape: Prospections on the prehistoric sites at Alsónyék, Fajsz-Kovácshalom, Fajsz-Garadomb and Tolna-Mözs in the Sárköz region.
Knut Rassmann, Frank Stevens, Krisztián Oross, Tibor Marton, Anett Osztás, Gábor Serlegi, Kay Winkelmann and Eszter Bánffy
Prehistoric environment of the Sárköz region in the Danube Valley, southern Hungary. Case studies from infilled oxbow lakes.
Pál Sümegi, Katalin Náfrádi, Tünde Törőcsik, Gusztáv Jakab, Elvira Bodor, Mihály Molnár, Balázs Pál Sümegi, Réka Orsolya Tapody, István Knipl, Rozália Kustár and Eszter Bánffy
Groundwater under scrutiny: A hydrological aspect of human settlement strategy in the vicinity of the southern shoreline of Lake Balaton.
Gábor Serlegi
Investigation of the plant macro-remains from four archaeological excavations at Fajsz-Garadomb and Alsónyék-Bátaszék in the Sárköz region and their comparison with the archaeobotanical record from other Hungarian Neolithic sites.
Angela Kreuz, Péter Pomázi, Anett Osztás, Krisztián Oross, Tibor Marton, Jörg Petrasch, László Domboróczki, Pál Raczky and Eszter Bánffy
Székesfehérvár a török korban – Kolláth Ágnes előadása
2020. október 9-én, pénteken 17 órakor Intézetünk tudományos segédmunkatársa, Kolláth Ágnes Székesfehérváron tart ismeretterjesztő előadást a város török koráról.
Székesfehérvár 1543-ban került az Oszmán Birodalom fennhatósága alá, s véglegesen csak 1688-ban sikerült a keresztény hadaknak visszafoglalni. Mindkét fél tisztában volt a város stratégiai és szimbolikus jelentőségével, így e másfél száz év alatt többször is ádáz harcok folytak birtoklásáért. A tizenöt éves háború ostromai a mai napig meghatározzák a város képét, hiszen ekkor dőlt romba a magyar királyok koronázó bazilikája és pusztult el a középkori épületek többsége. Ugyanakkor a hódoltság békésebb időszakaiban lehetőség nyílt a gazdasági és kulturális fejlődésre, melynek csekély emlékeit még ma is láthatjuk. Az előadás e korszak mindkét arcát igyekszik bemutatni a történeti és régészeti források segítségével.
A Szent István Király Múzeum rendezvényére a szervezők minden érdeklődőt várnak!
A részvétel regisztrációhoz kötött. További részletek itt találhatóak.