Pátka, Kőrakás-major — műszeres lelőhely-felderítés
2020. február 19-én a „Székesfehérvár és környéke középkori és kora újkori régészeti topográfiája” című projekt keretében, a Várkapitányság Nonprofit Zrt.-vel közösen, a Fejér Megyei Kormányhivatal örökségvédelmi munkatársának jelenlétében műszeres lelőhely-felderítést végeztünk a Pátka határában álló masszív kőgátnál.
Az építményt hagyományosan római korinak tartják, azonban egyértelmű bizonyítékkal erre nézve nem rendelkezünk. Munkánk során sikerült azonosítanunk a gát anyagául szolgáló kövek egy részének nyersanyag-lelőhelyét, és reméljük, a műszeres vizsgálatok eredményeinek kiértékelése után közelebb kerülünk a keltezési probléma megoldásához is.
Köszönjük szépen a munkát minden résztvevőnek!
A „HistoGenes” ERC Synergie projekt bemutatkozása
Az Európai Kutatási Tanács (ERC) legrangosabb pályázatán (Synergy Grant) 2019-ben nyert támogatást az „Integrating genetic, archaeological and historical perspectives on Eastern Central Europe, 400–900 AD (HistoGenes)” című projekt, melynek célja Kelet-Közép-Európa népességtörténetének mélyebb megismerése a Római Birodalom bukása után, a nagy népvándorlások és a kora középkori politikai és kulturális változások időszakában.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete vezetésével Magyarországon a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete (MTA Kiváló Kutatóhely), a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói is bekapcsolódnak és kulcsszerepet kapnak abban a 6 évesre tervezett nemzetközi programban, amely osztrák, német, amerikai és magyar kutatók együttműködésével valósul meg.
Jelentős siker ez a magyar régészet, archeogenetika, antropológia és történettudomány számára, hogy nemzetközi együttműködés keretében, mintegy 10 millió euró ráfordításával, 6 éven keresztül tartó ambiciózus program indulhat Kelet-Közép-Európa késő antik és kora középkori népességének integratív paleogenetikai, régészeti, antropológiai és történeti vizsgálatára.
A projekt hivatalos központi megnyitó eseménye 2020. február 18-án volt Bécsben. Budapesten 2020. február 26-án szerdán 18 órakor az ELTE BTK Kari tanácstermében várják az érdeklődőket a „Diszciplínák párbeszéde beszélgetéssorozat” keretében, ahol bemutatkozik a HistoGenes projekt. A beszélgetés résztvevői Vida Tivadar, az ELTE BTK Régészettudományi Intézet igazgatója, a HistoGenes projekt egyik témavezetője, valamint Szécsényi-Nagy Anna archeogenetikus, az ELKH BTK Régészeti Intézet Archaeogenetikai Laboratórium laborvezetője és Mende Balázs Gusztáv antropológus, az ELKH BTK Régészeti Intézet témacsoport-vezetője.
Avarok és szlávok – nemzetközi konferencia Vinkovciban
2020. február 6. és 8. között Vinkovciban került megrendezésre az „Avari i Slaveni” (=Avarok és szlávok) című nemzetközi régészeti konferencia. Az azonos című zágrábi régészeti kiállításhoz kapcsolódó konferencia témája az Avar Kaganátus perifériájának kutatása volt, különös tekintettel annak északi és déli peremterületeire. A konferenciát szervező Anita Rapan Papeša (Gradski Muzej, Vinkovci) jelentős munkáját nemcsak a résztvevők számos országot felölelő széles köre, hanem a nagyszámú, adatokban igencsak gazdag előadás is tanúsította.
A kezdőhangot Falko Daim adta meg nyitó előadásában, amelyet az átfogó problémák iránti érzékenység és az avar temetők értékelésében felvethető, felvetendő új nézőpontok megfogalmazása iránti igény jellemzett. A horvát régészet képviseletében a korszak kutatásában jeles kollégák többsége megjelent, továbbá jelen volt és előadást tartott számos szerb, szlovák, cseh, osztrák és német kolléga. A magyar régészet új eredményeit több kolléga, illetve kutatócsoport is áttekintette. Személyes jelenlétével Blay Adrienn, Samu Levente, Gulyás Bence, valamint – intézetünkből – Langó Péter és Takács Miklós segítette a mindvégig szakmai keretek között maradó, jó hangulatú eszmecserét, adott esetben egy-egy vitát. Igencsak örvendetes volt, hogy a részt vevők többsége a fiatalabb korosztályba tartozott, így a vinkovci konferencia a szakmai utánpótlás meglétét is tanúsította.
A konferencia zárónapján, 2020. február 8-án a résztvevők Zágrábba látogattak, hogy közösen vegyenek részt az „Avari i Slaveni” című kiállítás ünnepélyes bezárásán a zágrábi Régészeti Múzeumban (=Arheološki muzej u Zagrebu). Az „Avari i Slaveni” című konferencia előadásait a szervezők egy önálló kötetben fogják közre adni.
Szőke Béla Miklós születésnapi köszöntése
2020. február 18-án köszöntöttük Intézetünkben Szőke Béla Miklóst 70. születésnapja alkalmából.
Szőke Béla Miklós egyetemi tanulmányait 1973-ban fejezte be az ELTE Bölcsészettudományi Karán régészet–történelem szakon. Ugyanettől az évtől az MTA Régészeti Intézetének munkatársaként kezdte meg pályafutását. 1976-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett, 1993-tól az MTA kandidátusa, 2013 óta az MTA doktora; tudományos főmunkatárs.
Fő kutatási témái az 1970-es évek óta elkísérik. A kora Árpád-kori köznépi temetők, ékszerek, női viselet kérdésének kutatása a későbbiekben kiegészült a Karoling- és késő avar kori női és férfi viselet, ékszerek, övveretek és egyéb tárgytípusok kutatásával. 1974-től kapcsolódott be a Magyar Régészeti Topográfia munkálataiba. A terepbejárások és az azokból származó településanyag tudományos értékelése mellett számos csatlakozó ásatás vezetője volt Békés megye területén.
Több ezer sír feltárása fűződik nevéhez. Köztük legnagyobb arányban a Zala megyei avar kori és Karoling-kori temetkezések találhatók. Zala megyei kutatásait részben – a Kis-Balaton-projekt és a Hahóti-medence településtörténetére koncentráló – mikroregionális kutatások keretei közt végezte. 1994 óta vezeti a zalavár-várszigeti ásatásokat, ahol a Karoling-kori központ (Mosaburg) területén létesült zalavári bencés apátság, majd török kori végvár kutatása a Régészeti Intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésével zajlik napjainkban is. Kiemelt figyelmet szentelt a késő avar kori és Karoling-kori történeti források elemzésének, újraértékelésének is.
1989 óta az Alexander von Humboldt-Stiftung ösztöndíjasa. Hosszú évekig főszerkesztője volt a Régészeti Intézet folyóiratának, az Antaeusnak. 1994-től vett részt az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének képzésében, ahol népvándorlás kori anyagismeretet és szaktárgyi segédtudományokat tartott. Ásatásain, elsősorban a zalavári tervásatáson régész-generációk nőttek föl.
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének nevében Benkő Elek igazgató úr és Masek Zsófia köszöntötte az ünnepeltet. Kutatásainak további folytatásához jó egészséget kívánunk.
Változó tradíciók — Előadások egy új NKFIH projekt kezdetén
2020-ban új kutatási program indult az NKFIH támogatásával (NKFIH K-19/132663), melynek témája az újkőkori kerámiakészítés korai története a Duna-vidék középső részén a korai neolitikus Starčevo ’kultúra’ késői időszaka és a késő neolitikus Lengyeli ’kultúra’ megjelenése közötti időszakban (Kr. e. 5500/5450–5000/4900).
A projekthez kapcsolódóan előadásokkal várunk mindenkit a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében, 2020. február 25-én, kedden 9 órától a
„Változó tradíciók. Kerámiastílus, előállítás és használat tér- és időbeli mintázatai a Kr. e. 6. évezred második felében a Délkelet-Dunántúlon és a környező régiókban”
című találkozón.