„Trans lacum Pelsonem” — tanulmányok a Kis-Balaton régió és Nyugat-Magyarország őskori történetéről

A Castellum Pannonicum Pelsonense sorozatot 2010-ben indították útjára. A sorozat elsődleges célja a Keszthely-Fenékpuszta római erődítményében és környékén végzett régészeti kutatások eredményeinek bemutatása volt. A sorozat kötetei hamarosan más korszakok eredményeiről is beszámoltak (lásd a CPP 4. és 6. kötete). Fenékpuszta, a Kis-Balaton régió és Nyugat-Magyarország tágabb térségében található leletek és kontextusok gazdag tárháza vezetett egy olyan kötet összeállításának gondolatához, amely a régió újabb kutatásait mutatja be a neolitikumtól egészen a vaskor időszakáig. Így készülhetett el és jelent meg 2019 végén Bánffy Eszter és P. Barna Judit szerkesztésében, Heinrich-Tamáska Orsolya közreműködésével a Castellum Pannonicum Pelsonense sorozat 7. kötete.

A kötet tanulmányai elsősorban a réz- és a bronzkorra összpontosítanak, kis kitekintéssel egészen a késő La Tène-korszakig. A kötet budapesti bemutatójára 2020. február 5-én a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat szervezésében került sor a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kötetet Raczky Pál ismertette és méltatta részletesen, melynek írásos anyaga az Archeologiai Értesítő következő számában lesz olvasható.

A kötet tartalomjegyzéke itt található.

Bánffy Eszter – Barna Judit (Hrsg./ed):

„TRANS LACUM PELSONEM” Prähistorische Forschungen in Südwestungarn (5500–500 v. Chr.) — Prehistoric Research in South-Western Hungary (5500–500 BC)

Castellum Pannonicum Pelsonense 7. kötet

Redigunt
Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet (Archäologisches Institut des Geisteswissenschaftlichen Forschungszentrums der Ungarischen Akademie der Wissenschaften)
Leibniz Institut für Geschichte und Kultur des östlichen Europas (GWZO)
Balatoni Múzeum (Balatoni-Museum)
Römisch-Germanische Kommission des Deutschen Archäologischen Instituts

Budapest • Leipzig • Keszthely • Frankfurt/M. • Rahden/Westf. 2019

Megújuló hagyomány – a magyar régészet legrégebbi folyóirata

A magyar régészettudomány egyik legfontosabb folyóirata az Archaeologiai Értesítő. A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tudományos folyóirata Budapesten az Akadémiai Kiadó gondozásában jelenik meg és 1868 óta a magyar régészet elsőszámú és ezzel legrégebbi máig létező kiadványa.

A Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottságának közlönyeként induló lap a Magyarország, illetve a Kárpát-medence területén élt közösségek régészeti örökségével foglalkozik. Átfogó tanulmányok, kisebb forrásközlések révén áttekintést ad a hazai régészet legújabb eredményeiről. Közli a szakmai konferenciák, jelentősebb ásatások, a tudományos közélet híreit, és szemlélet-formáló, tájékoztató szerepet tölt be a magyarországi és nemzetközi kiadványok recenzióival. A tanulmányok magyarul, német, angol vagy francia kivonattal jelennek meg, néhány cikk idegen nyelven. Ezzel a folyóirat a magyar tudományos nyelvezet megőrzésében és folyamatos bővítésében is meghatározó szerepet játszik.

A folyóirat megalapítója Rómer Flóris volt, akinek indítványára 1868-ban az Archaeologiai Közlemények mellett, bár kisebb terjedelmű, de sűrűbben megjelenő folyóiratot indított az Archeologiai Bizottság. 1881-ben már Régészeti és Embertani Társulat néven futó társaság közlönye, ekkor indult új folyama, mely nemcsak terjedelemben, de méretben is nagyobb volt az előző 14 számnál. A második világháború előtt indult III. folyama.

A folyóirat főszerkesztője 2014–2019 között Raczky Pál volt, szerkesztője Ritoók Ágnes, a szerkesztőbizottság támogatásával. Raczky Pál 2019 végén a folyamatos megújulás és a fiatalabb generációk aktív szakmai szerepvállalási lehetőségének biztosítása érdekében lemondott főszerkesztői tisztéről. Ezt követően az MTA Régészeti Tudományos Bizottsága Vida Tivadart jelölte a folyóirat új főszerkesztőjének és vezetésével 2020-tól egy megújuló szerkesztőbizottság kezdi meg munkáját a nagymúltú lapnál.

A 2019. decemberében megjelent 144. lapszámban is számos kitűnő írás látott napvilágot.

Köztük az ELTE BTK Régészettudományi Intézete, a Várkapitányság Nonprofit Zrt. és Intézetünk együttműködésében kollégáink a felső-Tisza-vidéki Polgár-szigeten a késő neolitikumban kialakult településhálózatot vizsgálták részletesebben. A Raczky Pál vezetésével, Mesterházy Gábor, Serlegi Gábor, Vágvölgyi Bence és Füzesi András közös munkája nyomán most megjelent tanulmányban a Polgár-Csőszhalom környezetében végzett, több évig tartó geomágneses munkák eredményeit is bemutatják. Ennek alapján a Csőszhalom és a körülötte található horizontális település együttesen 67,5 hektár nagyságúnak határozható meg.

A lapszámban olvashatjuk még Benkő Elek emlékezését 2018-ban elhunyt Torma István kollégánkra.

Melis Eszter tollából pedig egy tartalmas recenziót olvashatunk "Michal Ernée: Prag-Miškovice. Archäologische und naturwissenschaftliche Untersuchungen zu Grabbau, Bestattungssitten und Inventaren einer frühbronzezeitlichen Nekropole. Römisch-Germanische Forschungen 72."  kötetről.

Mobilitás és az izotópok – a bronzkori Európa kapcsolatrendszereinek feltérképezése egy új együttműködés keretében

Az MTA vendégkutatói pályázata segítségével 2019. októberétől kapcsolódott be a Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkájába Claudio Cavazzuti antropológus.

A vendégkutatói pályázat során a bronzkori Vatya-kultúra hamvasztásos (elsősorban női) temetkezéseinek stabilizotópos vizsgálatát végezte el. Hasonló vizsgálatok eddig csak az ún. korhasztásos sírokból előkerült emberi maradványokat (csontvázakat) érintették. A korszakban jelentős számú, hamvasztásos temetkezésekből ismert égett csontmaradvány vizsgálatára eddig nem volt mód hazánkban. Így a közös munka új módszerekkel és eredményekkel egészíti ki a Lendület Mobilitás Kutatócsoport munkáját és a hazai bronzkor kutatását. A projekt eredményei hozzájárulnak a közép-európai bronzkori közösségek kapcsolatainak, házasodási szokásainak és vándorlásainak jobb megismeréséhez.

A négy hónapos vendégkutatói időszak zárásaként 2020. január 28-án, kedden délután 2 órakor hallhatunk az első eredményekről:

Dr. Claudio Cavazzuti (Museo delle Civiltà, Rome; Durham University) és Dr. Federico Lugli (University of Bologna)

„New bioarchaeological and isotopic data on Vatya cemeteries and the relation with broader European dynamics of human mobility in the Bronze Age” című előadásában.

Helyszín: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet, Humán Tudományok Kutatóháza, B épület, 2. emelet, Tanácsterem, 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.

Az eredmények részletes kiértékelése és az együttműködés folytatódik. A kutatási terület legújabb eredményeiről és módszertani tanulságairól az EAA idei budapesti éves konferenciáján két szekcióban is tájékozódhatunk. A szekciókba előadással/poszterrel 2020. február 13-ig lehet jelentkezni az EAA 2020 honlapján.

#369: From Isotope Ratios to Narratives: Exploring the Ways that Biogeochemical Studies are Impacting Eurasian Archaeology [szekciószervezők: Kiss Viktória, valamint Julia Giblin (United States), Łukasz Pospieszny (United Kingdom)]

valamint

#376 Networks and mobility in the 3rd-2nd millennium BCE between the middle-Danube and the Adriatic area: new ideas and interdisciplinary approaches [szekciószervezők: Claudio Cavazzuti (Italy), valamint Alberta Arena (Italy), Mario Gavranović (Austria), Viktória Kiss (Hungary), Mathias Mehofer (Austria)]

Új NKFIH kutatási program – Élet a határon. A Mosoni-síkság kora Árpád-kori települései, életmódja a környezeti adottságok tükrében

2020-ban az NKFIH támogatásával új kutatási program indul, mely 2023 augusztusáig fogja az adott keretek között elemezni a Mosoni-síkság korai Árpád-kori régészeti hagyatékát. A kutatócsoport vezetője Takács Miklós (PPKE BTK Régészettudományi Intézet/Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet), tagjai Czuppon Tamás (Hanság Múzeum, Mosonmagyaróvár) és Langó Péter (PPKE BTK Régészettudományi Intézet/Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet). A kutatási program befogadó intézménye a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet.

A kutatási program kiinduló kérdései: miként formálódott a kora Árpád-korban a Magyar Fejedelemség, majd Királyság nyugati határterülete? Mennyiben azonos az itt található régészeti emlékanyag a központi területek hasonló emlékanyagához, vagy adott esetben mennyiben különbözik attól? Voltak-e és ha igen, akkor milyen jellegűek voltak azok a hatások, amelyek e régió tárgyi hagyatékában, kulturális gyakorlatában nyomot hagytak? Hogyan viszonyult a politikai határ közelsége e területen a kulturális tájhasználathoz? Miként formálódott és milyen szerepe volt a határvédelemben és a terület feletti központi ellenőrzés gyakorlatában az itt létesült erősségnek?

Mindezek különösen érzékeny kérdések a Mosoni-síkság esetében, hiszen e terület egyszerre bír stratégiai funkcióval, de közvetítő területe lehetett a nyugati irányából érkező invencióknak is. Az elemzések eredményei remélhetőleg hatékonyan fogják segíteni a nyugati határterület változásainak és időrendjének tisztázását. A vizsgálatsorozat végén a korábbinál teljesebb képet kapunk a Mosoni-síkság 10–11. századi anyagi kultúrájáról, időrendjéről és az itt lévő határterület gazdálkodásának jellegzetességeiről. A lébény-Bille-dombi telepfeltárás 10–11. századi fázisa és a mosoni földvár monografikus igényű feldolgozásai nem csak a telepkutatásban, és a földvárkutatásban jelentenek új eredményeket, hanem segíteni fogják a 10–11. századi kerámia, széles időhatárokat kijelölő keretszerű keltezésének pontosítását is, az egyes szűkebb időrendi fázisok finomabb kronológiai értelmezését is. Az állatcsontanyagok és az archaeobotanikai adatok elemzése pedig a terület állattartási stratégiájára és mezőgazdasági viszonyaira nyújt majd választ.
A kutatási program négy évében (2020–2023) a Mosoni-sík három legfontosabb kora Árpád-kori lelőhelyét szeretnénk feldolgozni hagyományos, régészeti, illetve archeometriai módszerek segítségével. Interdiszciplináris vizsgálati eredmények elemzése által kíséreljük meg a korai Árpád-kori lelethorizont időrendi pontosítását, és állattartási stratégiáinak a rekonstrukcióját a Mosoni-síkság területén. A vizsgálatra kiválasztott emlékanyag magában foglalja az adott térség közigazgatási központját: a mosoni ispáni várat, valamint ehhez kapcsolódva egy jól feltárt, 10–11. századi települést (Lébény-Bille-domb) és temetőt (Lébény-Kaszás-domb). A projekt eredményeként három átfogó, monografikus elemzés fog születni a Mosoni-síkság ezen három legfontosabb, kora Árpád-kori lelőhelyéről.

Research plan is available here.