„...A második világháború után a régészeti kutatás a korábbi intézményi keretek között az egyetemi tanszékeken, a Magyar Nemzeti Múzeumban, és a megyei és városi múzeumokban indult újra. Az újjáépítés során szükségessé vált műemlék-helyreállítások addig nem ismert volumenű régészeti előkészítő munkát igényeltek. A régészetre háruló feladat az 1950-es években a nagy ipari beruházások, vízszabályozások, a meginduló nagyüzemi földművelés következtében csak tovább nőtt.
...A régészeti kutatás teljes dezintegrálódásának előrevetülő árnyékában az 1950-es évek közepére megfogalmazódott "a gyakorlat, a régészeti feltárások, az anyaggyűjtések és az elmélet egységének" igénye. Ennek az igénynek csak olyan intézmény felelhetett meg, ahol a munkatársak, megfelelő infrastruktúra segítségével, minden energiájukat a kutatásnak szentelhetik: vagyis egy kutatóintézet, s nem pedig egy oktatási intézmény vagy egy múzeum, s e ponton a régészet belső szakmai érdekei egybeestek a kor tudománypolitikájának főáramlatával, a kutatás központosítását és központosított ellenőrzését biztosító akadémiai intézethálózat kialakításával.
...1955 januárjában a MTA II. Osztálya határozati tervezetet készített egy akadémiai régészeti intézet felállításáról, melynek feladata "1. Magyarország régészeti kutatómunkájának korszerű színvonalra emelése egy komplex összetételű régészeti [értsd: természettudományos] laboratórium segítségével; 2. a régészet legfontosabb kérdéseinek megoldásához szükséges ásatások végzése, azok feldolgozása és átfogó régészeti munkák elkészítése az intézetben dolgozó kutatókon kívül az ország valamennyi számba jöhető, megfelelő felkészültségű régészkutatójának bevonásával; 3. az országban folyó ásatások és régészeti leletek nyilvántartása".
1958 július 1-én kelt 13/1958. MTA (A.K. 15-16.) sz. elnöki utasítás csak Régészeti Kutató Csoport létesítését rendelhette el, melynek igazgatója és 9 munkatársa közül többen még évekig félállásban működtek. Az utasítás a Kutató Csoport feladataként a következőket jelölte meg: "a/ módszertanilag példamutató kutatások végzése a modern technikai eljárások fokozatos bevezetése útján és a feltárt leleteknek a történelmi materializmus módszerével való feldolgozása; b/ a magyar régészeti kutatás országos méretekben való koordinálásának és irányításának fokozatos megszervezése; c/ a Régészeti Intézet létesítésének előkészítése”.
Az intézet története Török László feldolgozásában készült el, az idézett részletek az ő művéből származnak, ami az alábbiakban teljes terjedelmében olvasható:
Török László: A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének története (1958-1999)
Az elmúlt 50 esztendő munkatársai
Az Intézet fennállásának 50. évfordulójára készülve igyekeztünk összegyűjteni minden dolgozónk a nevét, aki az Intézetben valaha állásban volt: kutatót és nem-kutatót egyaránt.
Az összeállításban munkatársaink betűrendben szerepelnek, a munkakörüket, beosztásukat és munkaviszonyuk időtartamát nem tüntettük fel.
Nem jelöltük meg külön az időközben elhunytak nevét.
Minden új adatot szívesen fogadunk az Adattárban:
