+36 1 224 6700    ri.titkarsag@btk.mta.hu

Laci kezdokepMély megrendüléssel tudatjuk, hogy Török László, Intézetünk kutatóprofesszor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia rendes és a Norvég Tudományos Akadémia külső tagja, Széchenyi-díjas ókortörténész, régész, núbiológus, a Seuso Kutatási Projekt és a Seuso Munkabizottság vezetője 2020. szeptember 17-én, életének 80. évében elhunyt.


Török László 1964-ben csatlakozott az MTA Régészeti Kutató Csoportjához, melynek előbb Intézetté, majd Kutatóközponttá történő átszervezését követően élete végéig aktív munkatársa maradt. Érdeklődése doktori értekezésének témája, a kora Árpád-kori kőfaragványok díszítőrendszere felől hamar a késő ókori Egyiptom művészete felé fordult, melyhez későbbi tudományos pályafutása alatt mindvégig újra és újra visszatért.

Hamarosan bekapcsolódott a Régészeti Kutató Csoport munkatársai által az UNESCO programjának keretében az Asszuáni-gát építése előtt feltárt emlékanyag feldolgozásába. E munka kapcsán mélyült el az akkor születőben lévő új tudományág, a núbiológia művelésében, melyből életművének jelentős része kinőtt. Olyan nagyszabású és meghatározó jelentőségű tudományos vállalkozások kötődnek elválaszthatatlanul a nevéhez, mint a Núbiáról szóló ókori írott forrásokat kritikai kiadásban, bő tudományos kommentárokkal közzétevő négykötetes forrásgyűjtemény, a Meroitikus Királyság egyik fővárosában, Meroé városában folyó ásatások tudományos feldolgozása és kiadása, vagy éppen Núbia késő ókori történeti és régészeti emlékeinek átfogó értékelése. Az évtizedek során a keze alól kikerülő írásokban egyre finomabb körvonalakkal rajzolódtak ki egy korábban alig ismert térség kulturális kontúrjai.


Mindeközben sohasem távolodott el attól a tudományterülettől, amely Egyiptomba vonzotta, hogy azután egyre mélyebbre és mélyebbre ásson a térség lenyűgöző kultúrájának sok évezredes múltjában. Több mint fél évszázadon keresztül rendszeresen tett közzé tanulmányokat és monográfiákat a késő ókori Nílus-völgy művészeti emlékeiről. Kutatásai megkoronázásaként 2005-ben nagysikerű kiállítást rendezett a magyar közönség számára a Szépművészeti Múzeumban „A fáraók után: a kopt művészet kincsei Egyiptomból” címmel. Ehhez elkészítette a bemutatott emlékek elemző katalógusát, amelyből kinőve megírta a késő ókori Egyiptom művészeti emlékeit összefoglalóan tárgyaló modern szintézisét. Núbiológiai és koptológiai munkássága között mintegy hidat építve részletesen foglalkozott a Nílus-völgy hellenisztikus kori régészeti és művészeti emlékeivel.


Tudományos kutatómunkájának több mint fél évszázadon át az MTA Régészeti Intézet adott otthont; emellett mindvégig szoros munka- és baráti kapcsolatokat ápolt a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének kutatóival és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyiptológia Tanszéke munkatársaival. Meghívásukra évtizedeken keresztül tanított az egyetemen, valamint hosszú éveken keresztül oktatott vendégprofesszorként a Bergeni Egyetemen. Munkásságát számos díjjal és elismeréssel méltatták itthon és külföldön.


Életművének a publikációkban kevésbé látható, de kollégái és barátai által annál jobban ismert része volt az a fáradhatatlan munka, amelyet kiemelkedő tekintélyű és nagy nemzetközi elismertségű tudósként abba fektetett, hogy a magyarországi szakemberek felé folyamatosan közvetítse a nyugati tudományosság legújabb módszereit és eredményeit. Élénk szellemének érdeklődése a legfrissebb tudományos eredmények iránt mindvégig megmaradt, éles szemmel és soha nem szűnő kritikai érzékkel követte tudományterületének alakulását, mindig segítő kezet nyújtva fiatalabb pályatársainak.


Nyugodjék békében!