Végleges őrzési helyén a Seuso-kincs

A késői római császárkor egyik legjelentősebb kincslelete, a Seuso-kincs, a tavalyi parlamenti bemutatóját és féléves vidéki vándorkiállítását követően 2018. június 27-től ismét látható Budapesten, a kincs végleges őrzési helyén, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A 14 nagyméretű ezüstedényt eddig 6 helyszínen 140 308 látogató tekinthette meg.

A Seuso-kincs ma ismert 14 ezüstedénye és az elrejtésükre használt rézüst a római császárkor késői szakaszából fennmaradt, lakoma- és tisztálkodó készleteket tartalmazó kincsleletek között a legértékesebbnek számít.

A kincs összetett régészeti-történeti-természettudományos vizsgálatát az MTA által létrehívott Seuso-Bizottság végzi, melynek elnöke Intézetünk professzor emeritusa, Török László akadémikus, a késő ókor művészetének nemzetközileg elismert kutatója. A számos kitűnő hazai és külföldi szakembert és intézményt magában foglaló Bizottság 2014 óta végzi munkáját.

Az elmúlt hetekben megkezdődött a kincs újonnan hazatért darabjainak természettudományos vizsgálata. Ennek munkálataiba Mende Balázs Gusztáv tudományos főmunkatárs is bekapcsolódott a Régészeti Intézet roncsolásmentes tárgydiagnosztikai eszközparkjának részét képező endoszkópos műszerekkel. A kutatás célja a tárgyak készítéstechnikájának, a későbbi javításoknak, összességében a tárgyak élettörténetének rekonstruálása.

A vándorkiállítás 2018. június 26-án a Magyar Nemzeti Múzeumban megnyíló tárlatának újdonsága, hogy az ezüstedények mellett az a rézüst is látható lesz, amelyben a kincsleletet egykor elrejtették. Az ezüstedények pedig már összeillesztve, eredeti szépségükben várják a látogatókat. Néhány hónap múlva a Seuso-kincs a múzeum József nádor-terméből átkerül állandó kiállításának termeibe, ahol a korszak más, pannoniai lelőhelyű luxustárgyai és a kőszárhegyi ezüstállvány kíséretében lehet újra megcsodálni őket.

Megjelent az Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 2018. évi első kötete

Megjelent az Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 2018. évi első kötete. A folyóiratban nyolc tanulmány és hat recenzió olvasható. Intézetünk műhelyeiben folyó kutatásokról két tanulmányban is tájékozódhatunk.

A Lendület Mobilitás Kutatócsoport legújabb tanulmánya egy Nagycenken feltárt bronzkori (Gáta–Wieselburg-kultúra) temető feldolgozását mutatja be. A Gömöri János, Melis Eszter és Kiss Viktória által készített dolgozat a temetkezési rítusok, tárgyak, fémtárgyak történetét vizsgálva keresi választ a korszak társadalmi összefüggéseire az északnyugat-magyarországi régióban.

A középkori Kárpát-medence környezettörténetét vizsgáló, Benkő Elek által vezetett NKFIH kutatócsoport legújabb eredményeit foglalja össze tanulmányában Jakab Gusztáv, Silye Lóránd, Sümegi Pál, Törőcsik Tünde, Tóth Attila, Sümegi Balázs Pál és Benkő Elek a széki (Erdély) sóbányászat és tógazdálkodás középkori és újkori története kapcsán. A kutatások során földtani és őslénytani módszerekkel sikerült bebizonyítani, hogy a sóbányászat és a tógazdálkodás már az államalapítással egy időben (11. század) megindult a település határában.

Archeozoológia – nemzetközi konferencia Sheffieldben

Gál Erika tudományos főmunkatárs 2018. június 8-11. között részt vett a Sheffield-i Egyetem régészeti tanszékén szervezett „9th International Council for Archaeozoology Bird Working Group Conference” nemzetközi konferencián.

Kollégánk a magyarországi középkori lelőhelyen talált apró madarak régészeti leleteiről és összefüggéseiről tartott poszter-előadást. A találkozó programjában a tudományos előadásokat szakmai kirándulás követte a The Peak District régészeti és természetvédelmi területre.

Khi-Land projekt – Mongol–Magyar expedíció 2018

A mongol-magyar régészeti együttműködés keretében intézetünk kutatója, Csiky Gergely és kollégája Delgermaa Amina Jambajantsan 2018. június 5. és 18. között részt vettek a Khi-Land projekt által korábban már kutatott mongóliai Khar Bukh Balgas ásatásain.

A lelőhely Ulánbátortól mintegy 200 km-re nyugatra, a Bulgan megyei Dashinchilen járásban található. Az ásatások egy buddhista kolostor területén folytak, amelyet a 10-12. századi kitaj erődítmény északnyugati negyedére építettek a 17. században. Az ásatás vezetője Lkhagvasüren Erdenebold.

A kutatott buddhista kolostor különleges jelentőségét az adja, hogy a buddhizmus vörös süveges irányzatához tartozó lámák laktak benne, ez okozta a komplexum pusztulását is: 1686-ban Galdan kán a sárga süveges irányzat propagálójaként pusztította el. Az épületkomplexum tibeti stílusban kőből (csillámpala és bazalt) épült, több épületet tartalmaz, amelyek közül a 2. számú nagy, kétemeletes épület, és a kisebb, 6. számú épület területén folytak jelentősebb feltárások. Az ásatások során előkerült egy kisméretű, nyírfakéregre régi mongol írással írt kézirat, egy rózsafüzérként használt gyöngysor szemei, egy festett fafaragás, valamint nagyobb számú mázas kerámia.Az említett kutatók az ásatás munkálatai mellett a környéken terepbejárásokat végeztek, részt vettek a lelőhely légifényképes dokumentációjában is. A delegáció tagjai június 4-én részt vettek egy koreai-mongol workshopon a 3D technológiák régészeti felhasználásáról. A Khar Bukh Balgas lelőhely mellett a magyar vendégek több más ásatást (Nalaikh: hun temető, Zaamar: bronzkori sírok) is meglátogattak, és további, különböző korú régészeti lelőhelyeket is felkerestek.