Éves tudományos beszámoló 2019/2020

Intézetünk több évtizedes hagyománya, hogy minden év elején, január második-harmadik hetében beszámolunk az elmúlt év tudományos tevékenységéről és az aktuális év terveiről. Idén, 2020. január 21-én, kedden került sor erre. Az Intézet témacsoportjainak vezetői  és a kollégák egyénileg is bemutatták legújabb tanulmányaikat, könyveiket, eredményeiket. Igazán izgalmas és tartalmas alkalom ez arra, hogy összképet alkothassunk a kutatási tevékenységekről.

Honlapunkon és a Facebook oldalunkon a jövőben is folyamatosan nyomon követhetőek lesznek legfrissebb eredményeink.

Változó tradíciók. Kerámia stílus, előállítás és használat tér és időbeli mintázatai a Kr. e. 6. évezred második felében a Délkelet Dunántúlon és a környező régiókban - új kutatási program az NKFIH támogatásával

2020-ban új kutatási program indul az NKFIH támogatásával (NKFIH K-19/132663), melynek témája az újkőkori kerámiakészítés korai története a Duna-vidék középső részén a korai neolitikus Starčevo ’kultúra’ késői időszaka és a késő neolitikus Lengyeli ’kultúra’ megjelenése közötti időszakban (Kr. e. 5500/5450–5000/4900). A Kr. e. 6. évezred folyamán a Balkán-félsziget irányából, a Dunántúl területén keresztül az európai kontinens belsejéig eljutó, a korai mezőgazdaságon alapuló, letelepült újkőkori életmód megjelenése Európa történetének döntő fontosságú eseménye. Az ehhez kapcsolódó alapvető társadalmi és technológiai változások egyik legfontosabb jellemzője többek között a kerámiakészítés megjelenése volt. Az újkőkori településeken rendszerint a legnagyobb mennyiségben fennmaradt tárgycsoportot a kerámiatöredékek jelentik. A kutatás kiindulási területét a közép-európai neolitizáció szempontjából is kulcsfontosságú, a közép-európai és balkáni újkőkori közösségek érintkezési zónájaként is definiálható és az elmúlt évtizedben intenzíven kutatott dél-dunántúli régiók lelőhelyei jelentik (Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő, Tolna-Mözs, Szederkény-Kukorica dűlő, Versend-Gilencsa, Szemely-Irtás, illetve Alsónyék-Bátaszék). Az innen származó eredményeket további, Duna menti lelőhelyek (Paks-Gyapa, Bölcske-Gyűrűsvölgy, Budapest-Aranyhegyi út, illetve Budapest-Nánási út) adataival is kiegészítjük, illetve összehasonlítjuk. Az egyes lelőhelyeken feltárt nagymennyiségű kerámia nem csupán a „tiszta”, jól elkülöníthető kerámiastílusok (Starčevo, Vinča, közép-európai vonaldíszes kerámia) egymás melletti előfordulását, vagy egyazon régészeti jelenségen belül megfigyelhető keveredését, de ezek erőteljes hibridizációját is példázza az egyedi tárgyak szintjén.

Az eddigi, jobbára tipokronológiai szemléletű, a kerámiának csak bizonyos jellegzetességeire fókuszáló kutatásokkal szemben a program alapvető célja a kerámia leletanyag összetett szemléletmódú vizsgálata, amely egyrészt az edénykészítés és használat lehető legtöbb aspektusát vizsgálja, másrészt az eredmények interpretációja során igyekszik megkülönböztetni a kerámia lehetséges szerepeit az előállítás és a használat társadalmi közegein belül. A program egyik alapkérdése az edénykészítés teljes folyamatára (chaîne opératoire), mint a környezeti és társadalmi tényezők által erősen befolyásolt technológiai viselkedésre, illetve az ezzel összefüggő mögöttes társadalmi folyamatokra irányul. Kérdéseink másik csoportja az edényhasználatra vonatkozik, amely az előbbitől részben eltérő társadalmi közeg reprezentációjába nyújthat betekintést, és a kerámia egy másik fajta szerepére világít rá. Az egyes technológiai és funkcionális típusok variációinak meghatározásával olyan, az egykori társadalmak viselkedésébe mélyebb betekintést nyújtó elemzések is elvégezhetők, melyek például a kerámiakészítők specializációjára, az egyes háztartások funkcionális szerepére, bizonyos társadalmi csoportok közötti rövid- és hosszabb távú kapcsolatokra, illetve a kerámia lehetséges identitásjelző szerepeire vonatkoznak.
A kerámia leletek három fő szempontrendszer szerinti integrált megközelítése alapján kerülnek elemzésre. Az első megközelítési irány a forma és a díszítőstílus vizsgálata, az egyes elemek tér- és időbeli megoszlása alapján. A második a technológia, illetve a technológiai stílus fogalomkörét vizsgálja, mind a kerámia nyersanyagának kezelésére, mind az edények formázási metódusára vonatkoztatva. A technológiai aspektusokat egy komplex rendszer, a nyersanyag kiválasztásában, a soványító anyagok alkalmazásában, az edény felépítésének és díszítésének technikájában, a felületkezelési eljárásokban és az égetési technikában nyomon követhető ’technológiai stílus’ keretében kívánjuk vizsgálni és értelmezni. A kutatás egyik fontos kérdése, hogy a technológiai stílusok térbeli elterjedése milyen valós összefüggést mutat a ’hagyományos’, elsősorban a kerámiaformák és díszítőstílusok alapján körvonalazott régészeti egységekkel. A harmadik irányvonal a kerámia funkcionális értelmezése, mind a praktikus használat, mind egyes társadalmi szerepek kifejezése szempontjából. A funkcionális vizsgálatok segítségével olyan kérdésekre keressük a választ, hogy mi lehet a magyarázata az egyes edénytípusok esetében állandóan visszatérő használati nyomoknak, illetve milyen állandósult másodlagos felhasználási típusok, javítások figyelhetők meg a régió kerámia leletein.

Az egyes lelőhelyek kerámia leletanyagának formai és ornamentális elemzésével párhuzamosan folyó technológiai, illetve funkcionális vizsgálatok olyan kutatók munkáját követelik meg, akik az egyes résztémák specialistái. A programban vállalt valamennyi részfeladat elvégzése, illetve az eredmények értékelése is szisztematikus módszertani protokoll alapján valósul meg, így biztosítva valamennyi lelőhely, illetve régió adatsorainak egységes szinten történő elemzését. Ez a protokoll több olyan kerámiavizsgálati és experimentális módszert is tartalmaz, amelyek integrált alkalmazása a hazai régészeti kutatásban teljesen új, innovatív megközelítésnek számít, így több szempontból iskolateremtőnek is tekinthető. A kutatás eredményei a szűk szakmai közösség mellett szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthatnak, az elkészült tárgyrekonstrukciók, illetve a régészeti kísérletek dokumentációja később hiteles múzeumi illusztrációként szolgálhatnak. A várható eredmények jól összhangba hozhatók a régiók lelőhelyein folytatott kutatások egyéb szegmentumaival is, kivételesen komplex képet alkotva a térség településeinek fejlődéséről a Kr. e. 6. évezred második felében.

A kutatási programban Marton Tibor (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet) vezetésével Jakucs János (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet), Oross Krisztián (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet), Füzesi András (ELTE BTK Régészettudományi Intézet), M. Virág Zsuzsanna (Budapesti Történeti Múzeum), Gortva Gergely (Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóság), Kreiter Attila (Magyar Nemzeti Múzeum Alkalmazott Természettudományi Laboratórium), Louise Gomart (French National Centre for Scientific Research), Pető Ákos (Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet) és Serlegi Gábor (Várkapitányság Integrált Területfejlesztési Központ Nonprofit Zrt.), valamint Gucsi László keramikus vesz részt.

Halmok, körárkok – Római kori halomsíros temetők komplex roncsolásmentes régészeti kutatása az Alföldön

2019-ben Masek Zsófia, a „Nemzeti Tehetség Program Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj” (NTP-NFTÖ-18-B-0401) támogatásával végezhetett kutatásokat az Alföldön. A kutatás munkatársai: Serlegi Gábor és Vágvölgyi Bence voltak. A pályázat témája a „Római kori szarmata halomsírok roncsolásmentes régészeti kutatása az Alföldön” volt, alapvető célja pedig a földfelszín felett és alatt roncsolásmentes módszerekkel dokumentálható jelenségek feltérképezése. A pályázat keretei között négy szarmata kori halomsíros temető kutatására került sor az Alföldön. Az eredmények nagyban hozzájárulnak a szarmata kori temetkezési helyszínek szerkezetének megismeréséhez.

A kutatások célkitűzéseinek és eredményeinek rövid bemutatását a Magyar Régészet / Hungarian Archaeology 2019 téli számában olvashatjuk.

Gabler Dénes köszöntése

Sok szeretettel köszöntjük Gabler Tanár urat 80. születésnapja alkalmából.

Gabler Dénes 1939. december 29-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait 1963-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karának régészet-latin szakán Mócsy András tanítványaként fejezte be. Pályáját vidéki muzeológusként a győri Xantus János Múzeumban kezdte. 1968 óta intézetünk munkatársa. Egyik fő kutatási területe Pannonia kora császárkori megszállása és a bennszülött őslakosság továbbélésének kérdésköre. Sokrétű tereprégészeti tevékenysége mellett neve egybeforrt a római kori kerámia kutatásával, különösen a római luxusimportnak számító terra sigillata anyaggal. Kerámiakutatásai révén 1986-ban történelemtudomány (régészet) kandidátusa, 2002-ben MTA doktora címet szerzett.

1992 és 2011 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának Régészeti Intézetében tanított, ahol az elméleti régészeti és történeti kérdések oktatása mellett, több régész-nemzedéknek adta át a római kor anyagi kultúráját behatóan ismerő, hatalmas, enciklopedikus tudását, mellyel iskolát teremtett. Az Acta Archaeologica megjelenő kötetei ügyszeretetét, gondosságát és évtizedes szerkesztői gyakorlatát dicsérik.

Önmagával szemben szigorú, kötelességtudó és munkájában rendkívül pontos tudós személyiség, aki tagja több hazai és nemzetközi tudományos szervezetnek, többek között a Deutsches Archäologisches Institut-nak és az Österreichisches Archäologisches Institut-nak, tevékenységét hazai, osztrák és olasz tudományos kitüntetésekkel is elismerték.

Jó egészséget és erőt kívánunk továbbra is kutatásai folytatásához. Isten éltesse!