BTK Ismerettár – Ismeretterjesztő írások a régészetről
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont megújult honlapján a járvány időszaka alatt több ismeretterjesztő írás is megjelent, köztük a Régészeti Intézet munkatársai közül Bondár Mária és Kovács Bianka Gina tollából.
A pince rejtélye – Középkori leletek a tatai vár pincéjéből
Az Öreg-tó partján fekvő tatai vár leglátványosabb középkori épületeink közé tartozik. Az erődítmény egy része megtekinthető, azonban néhány helyiségébe csak kivételes alkalmakkor, vagy soha nem térhet be a látogató. Ez utóbbiak közé tartozik az épület középkori pincéje is. Az onnan előkerült gazdag késő középkori leletanyag feldolgozása részét képezi Kovács Bianka Gina készülő doktori disszertációjának. A BTK Régészeti Intézet fiatal kutatója a tatai vár történetének bemutatása mellett azt is ismerteti, hogy miként bukkantak rá a pincére a régészek, milyen tárgyakat találtak ott, miért temették be egykor a pincét, és ma miért nem látogatható.
A Tesla öt és félezer éves előzményei – Innováció a Kr. e. 4. évezredből
A mai elektromos autócsodák és a korábban csak a sci-fikből ismert beszélő, önvezető autók ma már sokak számára elérhető és folytonosan fejlesztett üzleti termékek. Mindezek azonban nem léteznének, ha a Kr. e. 4. évezredben élő innovatív elméjű elődeink nem alkották volna meg a négykerekű jármű első verzióit. Mit tudhatunk a kocsi feltalálásáról a régészeti bizonyítékok alapján? Milyen nehézségei vannak a leletek keltezésének? Melyek a legfontosabb társadalmi és gazdasági folyamatok, amelyeket elindított az eszköz? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ Bondár Mária, a BTK Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa.
A Régészet Napja és az ötéves Lendület Mobilitás Kutatóprogram az ÁsaTalk podcast legújabb részében
A járványhelyzet enyhülésével újraindult az ÁsaTalk podcast adássorozata is. Az ÁsaTalk 9. részében Kiss Viktória és Kulcsár Gabriella voltak a vendégek, akikkel a Kr. e. 3. és 2. évezred, a kora és középső bronzkor történetéről, a korszakot jellemző változásokról beszélgettek. A beszélgetés fő témáját a Lendület Mobilitás Kutatócsoport kutatásai adták, amelyből megtudtuk, hogy egyéni sorsokat is képesek vagyunk megismerni egy temetkezés kapcsán, illetve még az adás elején kitértek a Régészet Napja programjaira is.
Az új rész elején a Régészet Napja programjairól is szó esett, az összes programot a Régészet Napja honlapján lehet elérni.
https://www.facebook.com/asatalkpodcast/videos/340877566899350/?epa=SEARCH_BOX
https://regeszetnapja.hu/
Az egyének kutatásának lehetőségeiről Kiss Viktória egy Balatonakaliban megtalált férfisír bemutatásával beszélt.
https://www.facebook.com/asatalkpodcast/videos/391010188521986/
Erről bővebben a kutatócsoport honlapján olvashatunk.
http://mobilitas.ri.btk.mta.hu/?media=megtestesult-bronzkor-1-1-a-balatonakali-fonok&lang=hu
Az adás során számos téma került még terítékre, a teljes adás meghallgatható
Egy 5. századi közösség élettörténete a Dunántúlon — Új bioarcheológiai eredmények a PLoS ONE folyóiratban
A napokban jelent meg az elmúlt évek egyik legizgalmasabb hazai bioarcheológiai kutatásának eredményeit bemutató tanulmány a PLoS ONE című folyóiratban. A kutatócsoport egy, az 5. századi Dunántúlon élt közösség élettörténetét vizsgálta komplex régészeti, fizikai antropológiai és izotópkémiai módszerekkel. A Vida Tivadar és Corina Knipper által vezetett NKFI/OTKA–DFG magyar–német nemzetközi projekt munkájában a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete is részt vett.
A vizsgálatok kiindulópontjául a Tolna megyei Mözs határában található népvándorlás kori temető szolgált, melynek feltárására az 1960-as években Salamon Ágnes, majd 1995–96-ban Ódor János Gábor vezetésével került sor. A közel százsíros temető a hun kori és hun kor utáni Pannonia egyik legnagyobb és legérdekesebb lelőhelye. Bizonyos jelenségek, így a padmalyos és padkás sírok, a római téglasírok, valamint a temetkezések mintegy felében megfigyelhető mesterséges koponyatorzítás szokásának megjelenése alapján a régészeti kutatás már korábban is eltérő kulturális hátterű csoportok együttélését feltételezte itt. Mindeddig a temetkezések részletes, komplex elemzésére nem került sor.
A most publikált kutatási eredmények alapján a temető „alapítói”, bár nem helyi születésűek voltak, feltehetően a közeli környékről származó, pannoniai, késő római tradíciókat (téglasírok) őrző közösségekhez köthetőek. Ehhez az első csoporthoz nagyjából egy–két évtizeddel később egy, mind a stronciumizotóp-arány értékek, mind a kulturális háttér alapján „idegen” – de valószínűleg már korábban is együtt mozgó – nagyobb csoport csatlakozott. Ez a csoport hozta magával a fülkesírok, valamint a mesterséges koponyatorzítás szokását. A következő generációban, az „alapító” és az „idegen” csoportok együttélése során, a koponyatorzítás szokását az egész közösség átvette. Ezt támasztja alá az is, hogy a helyi stroncium izotóp értéket mutató gyerekek koponyáján már minden esetben megfigyelhetők voltak a torzítás nyomai. Az elemzések alapján, a szén és a nitrogén izotópok vizsgálatával a nemek és a korcsoportok között további táplálkozásbeli különbségek is megállapíthatóak voltak.
A kutatás során megismert adatok nyomán egy olyan közösség képe rajzolódik ki, amely eltérő hátterű csoportok és személyek integrálására volt képes. A mözsi temető sírjai által megismert közösségben egy kulturálisan és feltehetően szociálisan is idegen elemeket hordozó csoport vált dominánssá, mely ugyanakkor temetkezési szokásaiban továbbra is merített a helyi, késő római hagyományokból.
A kutatást az ELTE BTK Régészettudományi Intézet (Vida Tivadar, Koncz István, Rácz Zsófia), a Wosinsky Mór Múzeum (Ódor János Gábor), és a mannheimi Curt Engelhorn Zentrum für Archäometrie (Corina Knipper, Sandra Kraus Robin van Gyseghem, Ronny Friedrich) munkatársai végezték. Intézetünkből Mende Balázs Gusztáv vett részt a mözsi temető bioarcheológiai interpretálásában.
A temető teljes vizsgálata ugyanakkor még nem fejeződött be. A 2020. május elején induló Histogenes ERC-SYG projekt keretén belül a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumának munkatársai a temető archeogenetikai analízisével folytatják a munkát. Ezek az adatok várhatóan újabb izgalmas eredményekkel finomítják és strukturálják a népvándorláskor ezen jellegzetes korszakából származó temetkezések történeti-régészeti interpretációját.
Fiatal Kutatói munkakör – álláspályázat 2020
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója pályázatokat hirdet fiatal kutatói munkakörök betöltésére.
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet felhívása ITT található.
A pályázatok beérkezésének határideje: 2020. július 21.
Kutatási téma:
Régészeti településtörténet és térinformatika
A BTK Régészeti Intézetében több projekt keretében is végeznek régészeti korszakokon átnyúló településtörténeti és -hálózati elemzéseket, részben korpuszkötetek összeállítása, részben konkrét régészeti topográfiai feladatok, környezettörténeti és mikroregionális kutatások kapcsán (neolitikum, bronzkor, középkor/kora újkor). Mindez a helyszíni roncsolásmentes lelőhely-diagnosztikai felméréseket, az adatok térinformatikai kezelését, elemzését is megköveteli. E munkát segítené elő a modern kutatási formákat (térinformatikát, geofizikai módszereket stb.) ismerő, a településtörténeti feldolgozásban kutatói szinten jártas fiatal kutató. Előny a régészeti végzettség mesterszakon (őskor, középkor), a régészeti topográfiai típusú kutatásokat segítő terepgyakorlat, elvárás a haladó szintű számítógépes, térinformatikai tudás és gyakorlat. A fiatal kutató feladata lesz, hogy önállóan és csapatmunkában részt vegyen a mérési feladatok tervezésében; a korábbi térinformatikai mérési adatok kielemzésében; hatékonyan tudja segíteni az intézet térinformatikai és a roncsolásmentes lelőhely-kutatásokkal összefüggő műszerpark összeállítását és fejlesztését; a már bevett módszerek alkalmazása mellett képes legyen önálló munkára. Munkaköri leírása szerint elvárás a PhD-képzésbe való bekapcsolódás.
Megjelent a GEPIDA konferencia kötete
A kötet a 2015. decemberében az ELTE BTK Régészettudományi Intézetében megrendezett, a Tisza-vidék, Erdély és a Szerémség 5–6. századi történetével foglalkozó konferencia előadásait adja közre. Ez az első olyan önálló konferencia kiadvány, amely a gepida királyság történetét, régészetét, onomasztikáját, éremverését, mesterségeit és településeit tárgyalja. A tanulmányok jól tükrözik azt a lendületet, amely az utóbbi évek kiemelkedő régészeti felfedezéseinek köszönhetően jellemzi a korszak kutatását. Az egyes témák között fontos szerepet kap a hun és gepida kori temetkezések és települések, valamint a társadalom és kultúra változásainak vizsgálata. A tanulmányok mélyebb betekintést adnak egy-egy régió 4–6. századi, a késő római kortól a kora középkorig ívelő népi és kulturális átalakulásába.
A konferenciakötetben nagy terjedelmű összefoglaló tanulmányokat olvashatunk többek között a gepida királyság történeti és régészeti kutatásának aktuális helyzetéről. Részletes elemzést kapunk az erdélyi nagy sírszámú temetők kialakulásáról, Románia északnyugati részének korabeli viszonyairól, a szerbiai gepida kutatás állapotáról, az Alföld gepida kori falvairól, illetve a Kárpát-medence északkeleti szegletének hun kori fejlődéséről.
A nagyobb lélegzetvételű összefoglalásokat esettanulmányok egészítik ki egy-egy újabb felfedezés – sírlelet vagy település – közreadásával, és olvashatunk az 5–6. századi bizánci pénzek Kárpát-medencei megjelenéséről, a koponyatorzítás szokásáról, továbbá a Tisza-vidéki gepida továbbélés kérdéséről is az avar uralom időszakában. A Kárpát-medence kapcsolatrendszerének tanulmányozása megvilágítja a korabeli európai, ezen belül a langobard és a bizánci kultúrával fennálló viszonyt és a gepida kori hitvilág egyes jelenségeit.
A konferenciát és a konferenciakötet megjelenését az ELTE, az ELKH BTK Régészeti Intézete, a Magyar Tudományos Akadémia Könyv- és Folyóirat Támogatási Bizottsága, a Leibniz-Forschungsinstitut für Archäologie, Römisch-Germanisches Zentralmuseum, Mainz, valamint a GEPIDA kerékpárt készítő Olimpia Kerékpárgyártó Kft. támogatta.
Page 5 of 44
