Magyar
tudományos
akadémia
Bölcsészettudományi kutatóközpont
Régészeti Intézet

Munkatársunk 1951-ben Kiskunfélegyházán született. Egyetemi tanulmányait 1974–1979 között végezte az ELTE régészet szakán. Ezt követően a szekszárdi, akkori nevén Béri Balogh Ádám Megyei Múzeumban kapott állást, ahol egészen 1990-ig dolgozott. Már egyetemi szakdolgozatában, majd nem sokkal később egyetemi doktori disszertációjában az őskori, újkőkori lengyeli kultúra Tolna megyei, majd dél-dunántúli településtörténetével foglalkozott, és ez a kezdet egész tudományos pályáját kijelölte. Hasonlóképp meghatározóvá váltak azok a hosszú évek is, melyeket a munkája nyomán nemzetközi hírűvé vált mórágy-tűzkődombi lelőhely feltárásával töltött. A lengyeli kultúra terén végzett tudományos vizsgálódásának szempontjait folyamatosan tágította, melyet jól példáz szociálarcheológiai megközelítésű kandidátusi, majd későbbi akadémiai doktori értekezése is.

1990-től az MTA Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa, majd 2003-tól tudományos tanácsadója lett, ugyanebben az évben az MTA doktorává avatták. Szűkebb lakóhelyéhez, Tolna megyéhez szoros szálak kötötték, ahol a mórágyi tervásatások mellett több kisebb leletmentés is a nevéhez fűződik. Szakmai érdeklődése azonban nem állt meg a megye határainál. Az 1990-es évektől az MTA Régészeti Intézet Békés megyei mikroregionális programjában dolgozott ásatásvezetőként, valamint a megye régészeti topográfiai munkálataiban is részt vállalt. 1987-től kezdve az Alexander von Humboldt Alapítvány támogatásával hosszabb időszakokat töltött Németországban, Saarbrückenben. Itt Prof. Jan Lichardus mellett sajátította el, majd fejlesztette tovább munkamódszerét. 2006-tól az M6 autópálya építését megelőző feltárások ismét Tolna megyébe vezették, Mórágy-Tűzkődomb közvetlen szomszédságába, Alsónyékre. Ezeknek a feltárásoknak a feldolgozó munkái határozták meg a következő éveit. Nyughatatlan kutatói egyénisége az utóbbi években kutatási területének kiterjesztésére ösztönözte, és a lengyeli temetőkön kidolgozott módszerét az Alföld rézkori temetőire is alkalmazta.

Tudományos eredményeiről, mind a nemzetközi, mind a hazai szaklapokban és folyóiratokban rendszeresen és lelkiismeretesen beszámolt: az Acta Archaeologica Hungaricában és a szekszárdi múzeum évkönyvének lapjain bérelt helye volt.

Szándékában állt az elmúlt években, hogy munkamódszerét és szakmai tudását szemináriumok keretében adja át a fiatalabb generációnak.

Pipafüstbe burkolózó, jó humorú személyiségét megőrizzük emlékeinkben.

Nyugodjék békében!

© 2015 | Magyar Tudományos Akadémia